előző nap

„Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Mondd meg Áron fiainak, a papoknak, mondd meg nekik, hogy ne tegyék magukat tisztátalanná” 3Móz 21

1 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Mondd meg Áron fiainak, a papoknak, mondd meg nekik, hogy ne tegyék magukat tisztátalanná népük közül való halottal. 2 De ha a legközelebbi rokonai közül halt meg valaki: anyja, apja, fia, leánya, testvére 3 vagy hajadon nővére: legközelebbi rokon ő is, ha még nem ment férjhez; ezekkel tisztátalanná teheti magát. 4 Mint férj se tegye tisztátalanná magát népe között, ne veszítse el szent voltát. 5 Ne borotválják kopaszra a fejüket, szakálluk szélét ne nyírják le, és a testüket ne vagdossák be. 6 Szentek legyenek Istenük előtt, és ne hozzanak gyalázatot Istenük nevére. Mert ők mutatják be az Úr tűzáldozatait, Istenük kenyerét, azért szentek legyenek. 7 Ne vegyenek el paráznát vagy olyan nőt, akit megerőszakoltak. Olyan nőt se vegyenek el, akit a férje elbocsátott, mert Istenüknek vannak odaszentelve. 8 Szentnek tekintsd a papot, mert Istened kenyerét ő mutatja be. Szent legyen előtted, mert én, az Úr, aki szent vagyok, megszenteltem őket. 9 Ha valamelyik pap leánya gyalázatot követ el, mert paráználkodik, meg kell égetni, mert apjára hozott gyalázatot. 10 Aki főpap lett testvérei között azzal, hogy fejére öntötték a fölkenéshez való olajat, és felavatták, amikor a szent ruhákba öltöztették, ne hagyja gondozatlanul a haját, ne szaggassa meg a ruháját, 11 és ne menjen be semmiféle holttesthez: még az apjáéval vagy az anyjáéval se tegye magát tisztátalanná. 12 Ne hagyja el a szentély területét, és ne hozzon így gyalázatot Istenének szentélyére, mert Istenének odaszentelt, fölkenésre való olaja van rajta. Én vagyok az Úr! 13 Hajadont vegyen feleségül. 14 Özvegyet, elbocsátottat, megerőszakoltat, paráznát, ilyeneket nem vehet el. Csak a saját népéből való hajadont vehet feleségül, 15 hogy gyalázatot ne hozzon utódaira népe között. Én, az Úr szenteltem fel őt. 16 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 17 Így szólj Áronhoz: Ha utódaid közül valakinek a későbbi nemzedékekben testi fogyatékossága lesz, az ne mutassa be áldozatul Istenének a kenyerét. 18 Nem mutathatja be az, akinek testi fogyatékossága van, tehát aki vak, sánta, nyúlszájú vagy nyomorék, 19 se olyan, akinek kéz- vagy lábtörése volt, 20 se aki púpos vagy vézna, hályogos szemű, viszketeges, sömörös vagy sérves. 21 Áron pap utódai közül senki nem mehet oda tűzáldozatot bemutatni az Úrnak, akinek testi fogyatékossága van. Mivel testi fogyatékossága van, nem mehet oda, hogy bemutassa Istenének a kenyerét. 22 Istenének a kenyeréből, az igen szentből és a szentből egyaránt ehet. 23 De a kárpithoz nem mehet be, és az oltárhoz nem közeledhet, mert testi fogyatékossága van: ne gyalázza meg szentélyemet. Én, az Úr vagyok a megszentelőjük! 24 Mózes pedig elmondta ezeket Áronnak és fiainak meg Izráel fiainak.

Bibliaolvasó Kalauz – Literáty Zoltán igemagyarázata

Mózes törvénye szerint csak hibátlan pap érintheti a kárpitot. Ennek is eleget tett Jézus, aki hibátlan főpapként olyan végérvényes áldozatot mutatott be, amely fölöslegessé is tette a kárpitot. A kárpit kettéhasadása azt jelenti, hogy szabad utunk van az Atyához. Ezzel a biztos hittel készüljünk az előttünk lévő ünnepre.

RÉ21 491 RÉ 337 • IÉ Jn 13,1–15.34–35 • Zsolt 116

Nagyheti ének | 483 | Dicsérd, lelkem, Istenedet

„Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék.” Jn 19,1–16a

1 Akkor Pilátus elvitette Jézust, és megkorbácsoltatta. 2 A katonák tövisből koronát fontak, a fejére tették, és bíbor ruhát adtak rá; 3 odajárultak hozzá, és ezt mondták: Üdvöz légy, zsidók királya! – és arcul ütötték. 4 Pilátus ismét kiment, és így szólt hozzájuk: Íme, kihozom őt nektek. Tudjátok meg, hogy semmiféle bűnt nem találok benne. 5 Ekkor kijött Jézus, rajta volt a töviskorona és a bíbor ruha. Pilátus így szólt hozzájuk: Íme, az ember! 6 Amint meglátták Jézust a főpapok és a szolgák, így kiáltoztak: Feszítsd meg, feszítsd meg! Pilátus pedig ezt mondta nekik: Vegyétek át ti, és feszítsétek meg, mert én nem találom bűnösnek. 7 A zsidók így válaszoltak neki: Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát. 8 Amikor Pilátus ezt meghallotta, még nagyobb félelem szállta meg. 9 Ismét bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézust: Honnan való vagy te? De Jézus nem felelt neki. 10 Pilátus ekkor így szólt hozzá: Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek? 11 Jézus így válaszolt: Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne. 12 Ettől fogva Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani, de a zsidók így kiáltoztak: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja: aki királlyá teszi magát, az ellene szegül a császárnak. 13 Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet Kövezett-udvarnak, héberül pedig Gabbatának neveztek. 14 A páskaünnep előkészületi napja volt, délfelé járt az idő. Pilátus így szólt a zsidókhoz: Íme, a ti királyotok! 15 Azok pedig felkiáltottak: Vidd el, vidd el, feszítsd meg! Pilátus ezt mondta nekik: A ti királyotokat feszítsem meg? A főpapok így válaszoltak: Nem királyunk van, hanem császárunk! 16a Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék.

Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata

(16a) „Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék.” (Jn 19,1–16a)

Azt, hogy az ember Isten nélkül mennyire kifordulhat önmagából, mutatják Jézus szenvedéstörténetének szereplői is. Szerepcserék sorát látjuk itt. A papok, akiknek szájából törvényt várnak (Mal 2,7), a legnagyobb törvénytelenséget, az ártatlan vér kiontását követelik (15). Pilátus saját hatalmának törékenységével szembesül, amikor a főpapok megzsarolják, ha továbbra is Jézus szabadon engedésén igyekszik (12), bevádolják majd az udvarnál: „nem vagy a császár barátja” (12). A nagytanács, a zsidó nép nemzeti autonómiájának utolsó, töredékes emléke hazaárulásnak beillő szólamot hangoztat: „Nem királyunk van, hanem császárunk!” (15) Velük szemben félholtra verve, tövissel koronázva, bíbor katonaköpenyben közszemlére helyezve áll az a Jézus, aki nem „cserél szerepet”: továbbra is belehelyezkedik az Atya akaratába, hű és igaz marad, Istennel marad. Ő itt az igazi főpap, hiszen Isten kegyelme szolgálatában kész a népért odaáldozni a legdrágábbat, saját magát. Ő az igazi bíró: nem pillanatnyi hatalmi játszmák alapján, hanem Isten örök tanácsa és végzése alapján ítél. Hiteles, önazonos, az alantasságukban hiábavaló emberi játszmákra nemet mondó élet egyedül Istennel maradva lehetséges.

Március 28