„Az Úr… felforgatja az országot…”

(Ézsaiás 24) AZ ÚR ÁTRENDEZI A DOLGOKAT.* Isten jelenléte felforgatja a világot (1), jogos ítélete ugyanúgy, mint kegyelme: Jézus Krisztusban ezt egyértelműen megmutatta nekünk. Ehhez először megítéli a rosszat.

A bűn természete az, hogy nem veszi figyelembe azokat az Isten rendjéből következő elemi törvényeket (5), amelyek az életet szolgálnák. A bűn tönkretesz maga körül mindent: elhervad a világ (4), gyalázatossá lesznek az emberek (5), átok alatt vagyunk (6), a föld lélekszáma nő, de erkölcsi értelemben fogyunk (6), csalás, kelepce, rettegés mindenütt (17), és elhagy bennünket az öröm: bealkonyul minden (11). A bűn következménye romhalmaz (12). A kegyelem azonban képes a lehetetlenre: újjászül. Ránk nehezedik a vétkünk (20), nem kelnénk fel többé, de az Úr lehajol, felemel, rongyos lelkünket befoltozza, betölti, megújítja az Ő Lelke. 

* A völgyből domb lesz és hegycsúcs a mélybe száll (213. dicséret). Innentől kezdve nem az számít, hogy ki a köznép tagja, és ki a pap; ki a szolga és ki az úr, ki az eladó és ki a vásárló; a kölcsönadó és a kölcsönkérő (2). Az Úr nemcsak válságot kezel, nemcsak társadalmi problémákat old meg, hanem alapvetően új alapra helyezi az életünket. Ez a megváltás.

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/