RENDes kirándulás

Az idei REND-re több gyülekezet is úgy érkezett, hogy a RENDen való részvételt összekötötték egy őrségi kirándulással is. A tovább mögött a Rédei Gyülekezet kirándulásáról olvashatnak beszámolót. 

Győr, Kaposvár, Komárom, Pápa és Székesfehérvár után ebben az évben Őriszentpéteren került megrendezésre a REND, a Református Egyházi Napok Dunántúl. Egy olyan református fesztivál, seregszemle ez, amely lehetőséget ad a találkozásra, és az elcsendesedésre egyaránt. Ehhez az eseményhez kapcsolódva határoztuk el, hogy ez évi gyülekezeti kirándulásunkon hazánk e szépségekben kiapadhatatlan gyönyörűségű tájára látogatunk el.

Július 5-én, hajnali öt órakor indult neki 30 fős lelkes csapatunk az ismeretlen tájak és események felé. Járműveink szelték a kilométereket, közben újra elcsodálkoztunk, kicsi hazánkban is vannak nagy messzeségek! Vidám beszélgetések, zenehallgatás, éneklés töltötte ki az utazás óráit, míg végre megérkeztünk az Őrség lankás vidékére.

Első állomásunk a magyarföldi fatemplom volt. Rátóti Zoltán színművész kezdeményezésére épült ebben a kis faluban a reformátusoknak és katolikusoknak egyaránt otthont adó szent hajlék. A 25. zsoltár eléneklésével mi is bekapcsolódtunk az ott folyó istentiszteletekbe.

Ezt követően az Árpád-kori templomot kerestük fel Veleméren. Az árnyas erdőben megbújó kis templomban idegenvezetőnk részletesen ismertette a templom történetét, a sokáig nyitott tető ellenére is megmaradó falfreskók ábrázolásait, a különböző állású ablakokból beáramló ritka, hajnali fény tüneményes hatásait.

A magyarszombatfai fazekasházban megismerhettük a fazekasok, azaz a gerencsérek munkáját. A jól felkészült, ízes, vasi tájszólásban beszélő idegenvezető helyiségről helyiségre járva elmesélte a tárgyak rendeltetését. A fazekasság nehéz, de szemet gyönyörködtető munkájának gyümölcseit pedig mindenütt láthattuk.

Következő megállónk Szalafő volt, ahol megnéztük a pityerszeri skanzen régi bútorokkal és eszközökkel berendezett házait. Egy jóleső séta után pedig a Batha-porta vendégszeretetét élveztük, ahol különleges pálinkákkal és még különlegesebb olajokkal kínáltak meg minket.

A délutánt a REND-en töltöttük: ki-ki megebédelt az általa választott étteremben, majd válogatott a fesztivál gazdag programja közül. Sok régi ismerősre leltünk itt, és találtunk új barátokat is. A programok több helyszínen, de egymáshoz közel zajlottak: író-olvasó találkozók, gyermekszínpad, kiállítások, énekegyüttesek, koncertek, fórumok, néptáncosok... A színes kavalkádból alig lehetett választani!

Csoportunk nagy izgalommal várta a Csík zenekar esti koncertjét, melyre nagyszínpad előtti Rend sátorban gyülekeztünk. A régi „dobozos" ülőhelyek helyett műanyag székeken, padokon pihentettük fáradt tagjainkat, a rendezők ivóvizet osztottak a nagy melegben. A koncert előtt esti istentiszteleten vettünk részt, amelyen az igét Köntös László főjegyző úr hirdette. A fórumokon is megvitatott, Hit és megmaradás - a rendezvény fő témája- nyílt meg előttünk. Ez a téma remekül illett a helyszínhez, ahol az őslakosság a honfoglalás korától napjainkig megőrizte lakhelyét, az itt élő családok nevei is ezt bizonyították.

A sokáig hangoló Csík zenekar másfél órás koncertje fergeteges sikert hozott, játszottak hazai és határainkon kívüli magyar népzenét éppúgy, mint más zenekarok, híres előadók egy-egy „slágerét". Sokan tánca perdültek a pattogó ritmusokra, a Most múlik pontosan című dalt szinte mindenki együtt énekelte a zenekarral. A szűnni nem akaró tapsvihar után a parkolóban gyülekeztünk, majd kerkafalvi szálláshelyünkre érve izgalmas szobafoglalás, tisztálkodás után nyugovóra tértünk... Néha egy kis kacarászás még felhangzott, de Valika esti imája után mindenki elaludt.

Kirándulásunk másnapja a kerkafalvi reggeli áhítattal kezdődött a szállásunk mellett lévő templomban, melyet már érkezésünkkor is megcsodáltunk. Házinéninknek megköszöntük a szíves vendéglátást, kényelmes szállásunkat, és elindultunk Őriszentpéterre, ahol a fesztivál záró istentisztelete kezdődött 10 órakor.

Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke imádságos szeretettel köszöntötte nemcsak a reformátusokat, de a seregszemle minden érdeklődőjét, résztvevőjét, bárhonnan is jött. Beszédének fő kérdésköre a felemelő és szolgálatra indító igevers volt: „Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára" (Habakuk 2,1 ), mely nem egy felülről rendelt szolgálat ( mint egy katonai őrszolgálat). Ezt a képet teológiai magasságokba emelve kifejtette, hogy Habakuk próféta, és mi, a késői követők hogyan értelmezzük. „Álljunk oda őrhelyünkre! Tegyük ezt bátran, bizonyossággal és szent rugalmassággal, azaz szelíd határozottsággal."

Az istentiszteleten Mészáros János Elek, fúvószenekar, és egy kórus is szolgáltak, valamint énekeltük a 90., a 167., a 372. éneket, majd nemzeti himnuszunkat. Az istentisztelet perselypénzével egy kárpátaljai kis templom felújítását segítjük.

A lelki felüdülés után testünket láttuk el finom falatokkal: a csoport együtt ebédelt Bajánsenyén, ahol tipikus vasi ételeket, hajdinás gombalevest, vasi pecsenyét dödöllével, tökös-mákos, meggyes-túrós rétest fogyasztottunk. Mindenki nagyon elégedett volt!

Izgatottan vártuk, hogy elinduljunk Lendvára, ebbe a régen magyar, ma szlovén kisvárosba. Átléptük a határt és megcsodáltuk a szlovén települések takaros rendjét, a sok élősövényt, virágos kerteket, a minden talpalatnyi helyet beültető szorgalmas emberek munkáját. A lendvai várban végignéztük GOYA festői grafikáit, a fegyver- és a lepkegyűjteményt. Szomjunkat a Jeruzalem Parkban oltottuk. A hatalmas területen fekvő borvidéken elámultunk a teraszos szőlőművelés látványán. A völgyből a dombtetőre felkúszó szőlősorok mintha egy könyv írott üzenetei lennének az itt élő emberek, nagy családi gazdálkodások évszázados munkájáról, az ősi hagyományok és a modern technika ötvözéséről. A hatalmas területen elszórva lévő borkóstoló házak, vendégfogadók útvesztőjében mégis megtaláltuk Zidanica Malek-et, a borospincét, ahol ötféle bort kóstoltunk, megszabadultunk euróinktól a vásárlásban.

Innen egy hangulatos étterembe mentünk, ahol vacsorával vártak a Hlebec család szívélyes házigazdái, borral és jellegzetes húsos hidegtállal. Végül majdnem megszaporodtunk egy kiskutyával! A borház által patronált festők és szobrászok alkotásait megnézve hosszasan búcsúztunk kedves vendéglátóinktól, énekeltünk és magyar-német-orosz- angol keverék „nemzetközi" nyelven mondtunk köszönetet.

Hazafelé vettük utunkat. Az odafelé tett horvátországi kitérőnket ezennel kihagyva ismét átjöttünk Lendván, majd a határ felé vettük az irányt. Éjjel fáradtan, de élményektől zsongó fejjel érkeztünk Rédére. Hálásan köszönjük lelkipásztorunknak, Barta Zsoltnak a kirándulás megszervezését, lebonyolítását, a minden részletre odafigyelő gondoskodását. Kis csapatunknak kívánom, sokáig maradjon meg a látott szépségek, az átélt élmények hatása, és találkozzunk jövőre egy újabb, közösségteremtő és megtartó kiránduláson!

Matyasovszky Ernőné

Forrás: A Rédei Református Egyházközség honlapja

Őrség 2014

94 fotó található ebben a galériában