Családi táborban a nagykanizsai és letenyei reformátusok Szentgyörgyvölgyön

Krihó Éva Virág, 2014-07-22 04:00:00

Most aztán nincs több halogatás. Leülök és leírom, milyen is volt számomra a várva várt családi tábor. Több mint hetvenen indultunk. Nagykanizsáról szép út vezet Szentgyörgyvölgyre. Nem kell külföldre menni, gyönyörű tájak vannak a mi országunkban is. Petőfinek az Alföld, nekem a dimbek-dombok jelentik az otthon szépségét.

A kanyargós utak, az érett búzatáblák, a sok-sok kukoricamező, az erdők, bokrok. Én itt vagyok otthon, és ha csak látom, jó érzés. Megcsodálom más országokban a hegyeket, a tengert, de megszoktam, hogy a Balaton nem sós, és a fűbe fekszem a törölközőmre egy kiadós úszás után.

A táborba érkezésünk majdnem zökkenőmentes volt leszámítva, hogy amikor már egészen közel voltunk, a GPS hol ott akart eljuttatni a végső célhoz, ahol a tehenek legelnek, hol a kukoricatáblán keresztül. Megúsztuk kukoricakapálás nélkül.

A GÓ-NA Őrségi Szabadidő Központ bejáratánál napkollektorok a parkoló árnyékolói, és két nagy dán dog őrzi az értékeket és minket is. Amikor megérkeztünk, szépen sütött a nap. Első program a kipakolás, a szállások elfoglalása és a finom ebéd elfogyasztása után a fürdés és napozás volt. A tábornyitó áhítat után a tábor szabályait hallgattuk meg. Estefele már gyakorlatban is kipróbálhattuk nordic-walkingot, vagy más szóval a skandináv gyaloglást. Aztán amikor lement a nap, kezdődött a karaoké, ami összehozott kicsiket és nagyokat.

Barátságos, szimpatikus családok jöttek össze, ez már az első este kiderült. A tábori hangulatot az emeletes ágyak, a közös zuhanyzó idézték, és érdekes módon egyszer sem láttam sorban állást sem a zuhanyzó, sem a mosdók előtt, érthetetlen.

A nagy focipálya remek hely volt, hogy apa és fia, aztán több gyerek, és több apuka rúghassa a bőrt. A teniszpályának, és a pingpongasztalnak is mindig volt vendége; persze, amíg sütött a nap, a medence volt az elsőszámú kedvenc. Bájos volt a kis patak, a furcsán kicsi fejű, barna tehenek csordája. Estefele kidugták fejüket az ólból a vaddisznók is, no, házi vaddisznók voltak. Sok gyerek örült a kis törpe nyusziknak, és volt, aki pónilovagolt is.

Ilyenkor csodálkozom rá — már nem először —, milyen kevés is elég, hogy az ember elégedett legyen a sorsával: a zöld környezet, a kék ég, a csend, azoknak az embereknek a közelsége, akiket szeretsz, a finom étellel telt pocak. Ennyi. Kicsit kiszabadulni a hétköznapokból. Olvasni, sétálni, érdekes dolgokról hallani, meghallani az igazán lényeges dolgokat.

Nos igen, a nyolc órakor kezdődő reggeli is a tábori élményeket gazdagította, utána pedig közös áhítat. Kedden Emesétől hallhattuk Noé történetét. Okos, vagy bolond. Ami az emberek szemében bolondság, Isten szemében bölcsesség. Élünk olyan életet, hogy meghalljuk Isten üzenetét? Ha meghalljuk az üzenetét, van bátorságunk és hitünk véghezvinni azt? Noé volt az egyetlen igaz ember; mindenki más istentelenül viselkedett, ezért küldött Isten özönvizet a Földre. Noét sokat gúnyolhatták: elég érthetetlen vállalkozásba kezdett: Isten parancsára hatalmas bárkát épített a szárazföld közepén. Talán nekünk nem is kell ilyen nagy furcsaságokat véghezvinnünk, csak mondjuk evés előtt imádkozni, evés után hálát adni. Ez is olyan bolondság-bölcsesség kérdés — szerintem egészen apró — egy bárkához képest.

Az áhítat után a gyerekek foglalkozáson vettek részt, ahol az ide kapcsolódó énekek hallgatása közben gyöngyökből és papírból állatkákat készítettek. A gyöngyfűzés egyébként a tábor egész ideje alatt zajlott. Nekünk a gyöngyökkel is igen nehéz volt, Istennek egy kicsit bonyolultabb dolga volt a teremtéssel.

Ezalatt a felnőttek dr. Széphalmi Péter ortopéd orvos előadását hallhatták a helyes testtartásról, mozgásról, a vízi sportok előnyéről. Délelőtt tehát programok voltak, de bárki választhatta a pihenést vagy bármi mást is.

Ebéd után a kis csendes pihenő végeztével fakultatív programok voltak. Egy csapat elindult a kalandparkba, egy másik korongozni Csótár Rezső bácsihoz és megcsodálni a szentgyörgyvölgyi festett kazettás mennyezetű református templomot, a harmadik csapat pedig az Őrségi Vadászati Kiállítást nézte meg Magyarszombatfán. (Az első nap ez volt a mi csapatunk.) Sajnálom, a trófeák és fegyverek nem nagyon kötnek le, és a kitömött állatok is kicsit ijesztőek, de így legalább egészen közelről lehet megszemlélni őket. A kiállítás igyekszik felhívni a figyelmet a környezetszennyezésre. Ezen a kedves kis helyen leginkább mégis az élő dámszarvasok, a kis játszótér és a vaddisznók tetszettek.

A veleméri fénytemplomot viszont nem szabad kihagyni. Az idegenvezető lelkes magyarázatát most is öröm volt meghallgatni. Ezt a kirándulást valaki kocsival, valaki biciklivel tette meg, és voltak vállalkozók, akik a templomtól gyalogoltak vissza a szállásra. Volt tehát egy kis testmozgás, beszélgetés, és sok fénykép készült a felhőkről és a tájról. Vacsora előtt még volt idő csobbanni a medencében.

Vacsora után táncház várt minket a „dühöngőben”. Kócza Attila vezetésével fergetegesen kitáncoltuk magunkat. Először sok volt az érdeklődő, aztán egyre bonyolultabbak a lépések, egyre gyorsabb a zene, és egyre izzadtabbak a hátak, mégis kitartottunk, és nagyon élveztük. El is felejtettem, hogy fáj a derekam.

Szerdán megint 8 órakor volt reggeli. Tudom, ha korán kelek fel, több fér bele a napba, de felkelésben nem vagyok jó. Vártam, hogy majd a többiek hangoskodnak, akkor megyünk mi is, de senki sem hangoskodott — igazán nem is értem, hogy kb. 35 gyerek és 38 felnőtt hogyan tud reggel ilyen csendben felkelni?

A reggeli után Gedeon történetét hallhattuk most már Hella Ferenc előadásában. A Biblia azt tanítja, hogy Istenhez, vagyis az Isten országához úgy kell viszonyulni, mint a kisgyermekek. Pontosabban: „Bizony mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen nem megy be abba.” Lukács 18. fejezetében. Számomra ez azt jelenti, hogy Istent sokkal könnyebb megérteni a gyermek szemével, mint tudományosan elmerülni a részletekben. Egyébként is Tiszi bácsi a kedvenc mutogatós énekemmel kezdett, „Az Isten oly nagy, oly erős és biztos semmi nincs, amit Ő nem tehet... ” Szeretem, amikor a kezüket a fejükre teszik, és éneklik: és áldó kezét teszi rád..., engem ez mindig megérint. Nos, Gedeon a kicsi törzs kicsi családjából volt a legkisebb gyermek, mégis hozzá szólt Isten, hogy ő fogja győzelemre vezetni a népét. „Az Úr veled van erős vitéz” — Bírák 6. fejezete. Gedeon persze nem akarta elhinni, és mindenféle tesztnek vetette alá az Istent, hogy legyen vizes meg száraz a gyapjú, miközben a fű száraz marad, illetve nedves. Ugye megítéljük őt, hogy ilyen bizalmatlan volt; pedig ő tényleg nem csak a saját, hanem mások bőrét is a vásárra vitte. Mi ugye bízunk? Úgy legyen! Gedeon összegyűjtött vagy 32 ezer harcra kész embert, de az Úr elküldte szinte az egészet, 300-an maradtak, mégis győztek. Mert nem ők győztek, hanem az Úr győzött és persze ők is. Ezen a délelőttön a gyerekek bizalomjátékokat játszottak. Két csoportban kicsik nagyok. Próbáltam fényképezni, de nem adta vissza a lényeget. Mert ezeket a játékokat át kell élni, benne kell lenni, mint ahogyan hitünket sem lehet mások bírálgatásával, külső szemlélőként megélni, mert az nem sokat ér. Érdemes elkezdeni megélni inkább; itt mindig van hova fejlődni, és csodás tapasztalások részesei lehetünk.

A felnőttek pedig szerda délelőtt Balogh Annával beszélgettek kis csoportokban a drogokról és mindenféle függőségekről, amelyek bennünket érnek, és gyermekeinket is érhetik. Milyen jó lenne megvédeni gyermekeinket minden rossztól, milyen jó lenne, ha felkészíteni tudnánk őket a boldog életre. Arra már rájöttünk, hogy fontos a sport, és egyre inkább rájövünk arra is, hogy a gyermekeink lelkét is meg kell erősíteni, hogy bízzanak Istenben és bízzanak szüleikben, hogy ellen tudjanak állni „ha a világ csalogatja a szívüket”. Egészen kicsi korban még olyan könnyen értik Istent és az Ő dolgait. Minél nagyobbak, annál kevésbé egyszerű elmagyarázni nekik; különben sem elmagyarázni kell, hanem megélni előttük. Hajrá!

Délután folytatódtak a fakultatív programok. A korongozásban nekem az tetszett, hogy végre nem csak gyerekeknek szóló program volt, hanem én „nagy szamár” is kipróbálhattam. Meg is beszéltük a férjemmel, hogy veszünk egy korongot, és ez lesz a nyári pénzkeresetem, és nagyon fogom élvezni.

Csütörtökön Dávid és Góliát története hangzott sokunk számára ismerősen. Üzenete ma is újra és újra fontos kicsinek és nagynak: „Legyetek erősek és bátor szívűek, mind, akik az Úrban reménykedtek!” — Zsoltárok 31,25

Valahogyan minden nap egyre többen vettünk részt az áhítatokon. Énekeltünk, imádkoztunk. Csütörtökön délelőtt a gyerekek Panni nénivel és Eszterrel kavicsokra ragasztottak kis gyöngyöket, hűtőmágnes-emlékeket gyártottak, és virágos ékszereket készítettek függönyanyagból gyertya segítségével.

Ezen a napon sajnos a sok eső miatt elmaradt a kalandpark. Helyette volt egy kiadós alvás, filmnézés, este pedig dr. Imre Károly ugyancsak gondolatébresztő előadását hallgattunk meg arról, hogyan is érdemes táplálkoznunk. A Kína-tanulmányt ismertette, amely a valaha elvégzett legátfogóbb táplálkozástudományi vizsgálat eredményeit tartalmazza és annak megdöbbentő következtetéseit a táplálkozással kapcsolatban. A Kína-tanulmány, a világ mindeddig legátfogóbb táplálkozástudományi felmérése, világosan és közérthetően mutatja be, milyen összefüggés van a táplálkozás és a leggyakoribb betegségek: szívbetegség, elhízás, cukorbetegség, rák és autoimmun- betegségek között. Szerzője, dr. T. Colin Campbell, a Cornell Egyetem professzora, miközben számtalan táplálkozással kapcsolatos tévhitet és mítoszt oszlat el, rengeteg hasznos és megszívlelendő tanáccsal szolgál. Nemcsak a szakembereknek, de főként és elsősorban a széles nagyközönségnek. A táplálkozástudomány legfrissebb eredményei megcáfolhatatlanok. Aki változtat az étrendjén, az drasztikusan csökkentheti a rák, a szívbetegségek, az elhízás és a cukorbetegség kockázatát. A lényeg, együnk sok gyümölcsöt és nyers zöldséget, és a húst próbáljuk mellőzni! Az evésről azt gondolom, még soha nem volt olyan jó világ, mint manapság, hogy ennyi finom étel áll rendelkezésünkre, és kedvünkre megválaszthatjuk, mit és mennyit együnk. Természetesen, mint minden mással, ezzel sem tudunk sokszor jól élni. Nem is az a lényeg, hogy mit eszünk, hanem hogy Isten áldását kérjük rá, és elfogadjuk, hogy tőle és általa van még ez is.

Pénteken a reggeli után gyors pakolás, áhítat, búcsú — és vége.

Nagyon jól éreztük magunkat. Soli deo Glória! Egyedül Istené a dicsőség! Köszönöm.

Tiszi azt mondta a végén, észre sem lehetett venni, hogy több mint hetvenen voltunk. Mindenki tudott alkalmazkodni és mégis jól érezni magát. Lehetőségünk volt érdekes előadásokat hallgatni, együtt lenni másokkal és a kicsi családunkkal szép, természetes környezetben. A gyermekek és a felnőttek is megtalálhatták saját társaságukat. Sok embert ismertem már, és volt, akit itt ismerhettem meg. Nagy öröm volt számomra. Én sok ember között is tudom nagyon egyedül érezni magam, de most ezt egy percig sem éreztem. Köszönöm.

Remélem, jövőre is találkozunk!