„Küldj férfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét…”

(4Mózes 13) Isten betekintést enged abba, amit készített nekünk, úgy, mint ahogy a kémek (inkább követek) ízelítőt kaptak az Ígéret Földjének lehetőségeiből. 

Ezt a betekintést Igéjében adja nekünk az Úr, hogy bátorítson és bizonyítsa, szabad utunk van Őfelé, a Jézus Krisztusban (1-16). – Ez a betekintés minden lényeges kérdésre választ ad, hirdetve, hogy Isten országa konkrét valóság, termékeny földdel, városokkal, bőséges szőlőfürtökkel, gránátalmával és fügével. Isten országa a maradandó város öröme, bőség, megérkezés (17-24). – A követek azonban inkább megijesztik, ahelyett, hogy bátorítanák az otthon maradottakat: az ott lakók erősebbek náluk, óriások, félelmetesek, olyanok, mint a sáskák, és meg fogják emészteni Isten népét. Káléb csitítja ugyan ezt a riogató hangot, de hiába. Bizony nem mindegy, hogy a hitetlenségből fakadó félelem, vagy az Isten ígéreteire alapozó, hitből fakadó bizalom irányít bennünket. A félelem túlzásokba ejt, találgat, a törpéket is óriásoknak látja, miközben másokat is elcsüggeszt. Biztatunk, vagy elcsüggesztünk másokat? Biztató, vagy riogató egyház vagyunk?

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/