Jézus néz rám a két szemedből - Napközis tábor volt Magyaralmáson

Polgárné Szendrák Edit, 2014-07-28 04:00:00

Minden évben nagy kihívás a gyerekek közötti misszió. Gyülekezetünkben nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a legkisebbek is jól érezzék magukat Isten házában, tágabb családjukban a református gyülekezetben. Egész tanévben folyik a hitoktatás óvodában, iskolában, mindez gyermekszerűen, az ő nyelvükön, sok énekkel, kreativitással.

 

 

 De a heti fél-egy óra nem elég arra, hogy megismerjük a gyerekek igazi lényét, és ők sem ismernek meg bennünket teljes hitelességben, csak röpke pillantást kapnak belőlünk. Alig jut idő egy-egy buksisimogatásra, életesemény-beszámolóra, amikor a gyerekek elmondhatják, mi is történt velük, mi fáj nekik vagy épp mitől boldogok.

 

Éppen ezért nagy és fontos esemény a nyaranta megrendezendő nyári napközis táborunk, amikor naponta egész délutánra ránk bízzák a szülők a gyermeküket hétfőtől péntekig. Ilyenkor a templomkert kalandparkká változik, minden őértük van! Hálát adunk Istennek lelkipásztor elődünkért (Katona János), aki a templom mellé focipályát telepített, a hátsó udvarba homokos röplabda pályát, mi ezt megtoldottuk hintákkal, vízi csúszdával, és idén a tavalyi gyerekpersely bevételéből vásárolt játszótérrel, hogy minden korosztály találjon magának neki tetsző szórakozást. Természetesen a legfontosabb célunk, hogy átadjuk nekik Isten örömüzenetét. Erről szólnak a bibliai tanítások, bibliai vetélkedők, énekek, aranymondások, kiscsoportos foglalkozások, melyek a délután nagy részét lefoglalják. Milyen jó is, hogy ilyenkor megismerhetik Aliz nénit, aki az iskolások csoportját vezeti a kiscsoportos foglalkozáson, úgy mint Isten szolgáját, holott ő a helyi tagiskola vezetője, vagy láthatják Tiszteletes bácsit focizni, aki pedig vasárnaponként fekete palástban prédikál a szószékről. Ezen a héten együtt lélegzünk, együtt játszunk, együtt eszünk, és az idei táborban még együtt is aludtunk, mert egy este sátorozni is lehetett maradni. Láthattak a gyerekek bennünket nyűgösnek, fáradtnak, láthattak minket imádkozni, nevetni, énekelni, cipeltük egymás terhét kiránduláson, sütöttünk együtt szalonnát, megosztottuk egymással a kenyerünket. Láttak bennünket mint keresztyén nőket és férfiakat, és egyszer biztos lesz majd közöttük olyan, aki felnőttként azt mondja majd, én is szeretnék ilyen lenni!

 

Köszönöm Istennek, hogy csodálatos munkatársakat adott nekünk, akik különböző területeken szolgáltak neki, segítve a mi munkánkat. Köszönöm az ő odaszánt életüket, idejüket, adományukat. Nagy csodákat éltünk meg: a ki nem fogyó szeretetet, a ki nem fogyó kenyeres kosarakat, a ki nem fogyó türelem „olajos korsóit”! Mindenki azzal szolgált, amiben jó volt, ki fánksütéssel, ki énekléssel, ki tanítással, ki focizással, ki a buszát adta, ki a cseresznyéjét, ki a lekvárját, ki a joghurtját, ki a trambulinját, ki sátrát, ki szíve minden melegét, volt ki az érettségire is itt készült, éjszaka, miközben az itt alvók álmát vigyázta, ki fényképezett, ki kenyeret kent, ki sütit hozott, ki csillámtetkót vagy arcot festett. Felsorolhatatlan az a sok dolog, amitől ez a tábor jó volt!

A gyerekhétnek volt egy énekkel szolgáló közössége is. Eddigi táborainkban minden este búcsú csokit osztottunk, ezt most megtoldottuk búcsúénekkel is. Ekkora megjöttek a szülők a gyerekekért, kicsit bekapcsolódhattak ők is abba a jó lelkiségbe, ami a táborban érezhető volt. Ettől a közös énekléstől lecsendesült a lélek, dallal a szívünkben térhettünk haza. Kuporogtunk a fűben, és elolvadt nem csak a fagyi a kezünkben, hanem a lelkünk is Isten szeretetétől, ami körbevett kicsiket és nagyokat. Sőt a sátorozós napon egész este énekeltünk! Jézus néz rám a két szemedből, arra kér, arra vár, hogy szeressem... - zengett a dal esténként, de ezen a héten ez nem csak beszéd volt! Jézus nézett ránk a másik szeméből, és mások megláthatták Jézust a mi szemünkből! Volt végre idő együtt lenni, meghallgatni, beszélgetni, azaz szeretni és szeretve lenni, odafigyelni egymásra. És bár az idő nem volt túl napos, elmaradtak a vizes játékok, amiket máskor úgy szeretnek a gyerekek, több idő maradt új játékok kipróbálására, az udvar felfedezésére, új emberek megismerésére, beszélgetésre.

 

Nem tudom, hogy emlékeznek-e még egy aranymondásra is a gyerekek, a tetkókat is lemosták már, a trambulin is visszakerült a gazdájához. De a dal még ott él bennük. Tudom, mert a mi gyerekeink is éneklik, lépten-nyomon hallom kis hangjukat: Jézus néz rám... és tényleg igaz, ő néz rám a két szemükből...!

 psze 

Fotók: Viniczai József

Forrás: A Magyaralmási Református Egyházközség honlapja


Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2024. March 28., Thursday,
Gedeon , Johanna napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 6891
Összesen 2009. június 2. óta : 39860648