„Szilárd alapokra helyezte a földet…”

(Zsoltárok 104,1-23) Hatalmas Urunk van, aki mindent bölcsességgel, rendben, „jól” teremtett meg. Ugyanakkor ez a zsoltár hirdeti, hogy Isten nem egyenlő a teremtett világgal, hanem kívülről tekint rá, mint teremtményére, de keze nyoma ott van mindenben.* 

Ő az, aki ezt a rendet, minden ártó hatalom és káosz ellenében fenntartja. Isten kegyelméből búza, bor és olaj adatik mindenkor (15), amely az emberi élet három feltétele: étel, vidámság, méltóság. Ebben a teremtési rendben minden és mindenki valamiért és valakiért van. Az eső a fákat öntözi, a fák a madaraknak nyújtanak fészket, a növények az embernek adnak táplálékot. A szolgálat Istentől való, világfenntartó elv, minden önzés ellenében (Ravasz László). Istenünk teremtő és gondviselő szeretetét mutatta meg Jézus Krisztusban, akiben visszaállította „életes” rendjét. Milyen szép a világ, szilárd az alapja, megbízható a hordozója, a mi Istenünk, aki teremtő, gondviselő és megváltó Úr.

* Isten egyszerre transzcendens és immanens.

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/