„…lássák a világosságot.”

(Lukács 8,16-25)* A mi Urunk lámpásai vagyunk, világítanunk kell. Az Ige figyelmeztetése erre utal, mert aki lámpást gyújt, az nem takarhatja el azt, hanem a lámpatartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot (16). 

- Ez a kép azonban alázatra is int bennünket: világosságunk forrása egyedül Ő, a mi Urunk Jézus Krisztus. Ezt a világosságot Isten gyújtotta meg bennünk. Ugyanakkor ez a kép világosságunk határára is rámutat. Arra, hogy gyarló embervoltunkban, Krisztust, a világ világosságát hordozva is, csak gyertyafény vagyunk, piciny lámpás. A maga helyén a lámpás is nélkülözhetetlen, de ne akarja eltakarni a napot. - Ez a kép ugyanakkor figyelmeztetés is: eljön majd az idő, amikor az Ő világosságában kell megállnunk, és minden elrejtett dolog napvilágra kerül, minden titok kitudódik (17). Ez a világosság félelmetes a gyarló ember számára, ugyanakkor vigasztalás a hívő ember számára, hiszen, aki Jézus Krisztus kegyelmének védelmében él, arról már minden kitudódott, az Úr előtt. Abban az időben már egyértelművé lesznek a dolgok, világossá, érthetővé lesz minden. 

* Jézus Krisztus a népek világossága, olyan, mint a nap a mi számunkra. A tartós sötétség halálos, lelki értelemben is. A Jézus Krisztusba vetett hit gyújt bennünk világosságot.

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/