„A király haragja olyan, mint az oroszlán morgása…”

(Példabeszédek 20) A király haragja oroszlán morgása, és az oroszlánt jobb nem piszkálni, vagyis a hatalomnak meg kell adni a tiszteletet, hiszen a hatalom a rendet biztosítja, értünk van (2).

Tudom, ma szabadságban élünk, többek között szólásszabadságban is; de akkor is döbbenetes, hogy mit megengedünk magunknak, a hatalommal szemben. Bizony elkábították az oroszlánt, csipkedhetjük tehát kedvünkre, de van is káosz rendesen. Az oroszlánüvöltés rettegéssel tölti el az embert, és a bűnös embernek néha kell a rettegés (Ámos 3,4), mert egyébként minden határt átlép. A „király” Isten eszköze, hogy az új teremtésig, mindaddig, amíg tombol a gonosz, észrevegye és megregulázza a gonoszt (8). Márpedig melyikünk tökéletes? (9-11) Van olyan megromlott helyzet, amikor a bölcs királynak le kell terítenie a bűnöst (26), mert sokan szenvedhetnek tombolásától. De eljön majd az idő, amikor megérkezik az Isten szívének legkedvesebb király…*

 * … aki irgalommal uralkodik, felvállalja a védtelenséget és a kiszolgáltatottságot, itt a földön, egészen a keresztig (28), hogy a világ kerekét újból az Isten általi tengelybe helyezze. Feltámadásával azonban elkezdődik dicsőséges uralma, amikor Isten vitathatatlan rendje, az ember javát szolgáló igazsága, maradéktalanul érvényesül majd. Boldog, aki térdre hullhat előtte, már most; az ilyen ember, még határozottságában is irgalmas, mert krisztusi. Odaát aztán minden térd leborul, felismerve Őt (Filippi 2,10-11).

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/