„Akkor elvonult az Úr dicsősége a templom küszöbétől…”

(Ezékiel 10) Félelmetesek ezek a látomások. Félelmetes pusztulás vár Jeruzsálemre. Félelmetes, ahogy Isten haragjának tüze elemészti majd a várost (1-3). 

Még félelmetesebb, ahogy az Úr dicsősége elhagyja a templomot, és a méltatlanná lett várost; magára hagyva népét a pusztulásban (18-22; 11,22-25). Mondjuk ki azt is, hogy félelmetes, ahogy a prófétai látomás Isten dicsőségét elénk tárja (9-17).* Joggal félelmetes az Isten dicsősége a bűnös város előtt. A legfélelmetesebb azonban az, hogy minderről a Jeruzsálemben lakók semmit sem tudnak, nem félnek, vagy ha félnek, nem az Úrtól félnek.** Igen, a legfélelmetesebb, a bűnös ember, akinek gonoszsága határtalan, hétköznapi böködésekben ugyanúgy, mint háborús helyzetekben, vallásosan és istentelenül egyaránt. Minden félelem forrása a bűn, a gonosz hatalma. Joggal félelmetes az Isten, joggal félelmetes az Isten Igéje. Mégis, merjük hinni, hogy Isten dicsősége nem ebben a látomásban, hanem Jézus Krisztusban mutatta meg magát igazán (János 19,24-26), aki azért jött, hogy megtisztítson minden rossztól, megszabadítson a sátán hatalmától és elvegye a félelmeinket.

* Félelmetes a négy kerub, tele szemekkel, mert Isten dicsősége mindent lát, félelmetes a négy egymásban forgó kerék, mert Isten dicsősége előtt nincs akadály, félelmetes a kerubok négy arca (az ember, kerúb, oroszlán és sas-arccal).

** …mert ők különbnek tartják magukat másoknál (11. fejezet).

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/