Magyar Nyelv Hete konferencia a Pápai Refiben

Pápa Város Önkormányzata, a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakközépiskolája, valamint az Anyanyelvápolók Szövetsége szervezésében gimnáziumunk dísztermében került megrendezésre a Magyar Nyelv Hete konferencia. 

A rendezvény művészeti szakközépiskolás diákjaink műsorával kezdődött, majd Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, iskolánk fenntartója köszöntötte a megjelenteket. Püspök Úr felidézte Lőrincze Lajos diákkorát, aki szentgáli gyerekként Somogyi Zoltán református lelkész ajánlásával került „feltételes terítőként” Pápára, a konviktusban segített, ezért ingyen étkezhetett. 

Dr. Áldozó Tamás, Pápa város polgármestere nyitotta meg a rendezvényt. Juhász Judit elnök- asszony (Anyanyelvápolók Szövetsége) „A jó mondat … örök nevelő” címmel tartott előadást. Ezt követte Dr. Balázs Géza, egyetemi tanár (ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszék) Lőrincze Lajos öröksége a magyar nyelvtudományban című előadása. 

A gimnázium igazgatója a Lőrincze emlékév iskola programjait ismertette. 1915-ben született Lőrincze Lajos, aki a Pápai Református Kollégium diákja, majd tanára volt, utóbb pedig két emberöltőn át a magyar nyelvművelés emblematikussá váló alakja. A Pápai Kollégiumra mint „nyílt, humanista légkörű” iskolára emlékezett, mely „meghatározó, maradandó és pozitív útravalót adott”. Januárban sor került a Lőrincze Lajos esszéíró és illusztrációs pályázat eredményhirdetésére. Ezen pályázat Balogh Ferencnének, Lőrincze tanár úr munkatársának és kutatójának kezdeményezésére, a Lőrincze család támogatásával valósulhatott meg. Áprilisban Lőrincze Lajos nyelvhasználati versenyt rendeztek. Ősszel Lőrincze kiállítással emlékeznek tanár úrra, ekkor egy emléktábla elhelyezésére is sor kerül. 

Ezt követően Papp Ágota, a Kazinczy-verseny különdíjasa Margócsy tanár úr szavaival idézte fel Lőrincze tanár úr alakját. A program zárásaként az esszéíró pályázat nyertese, Móricz Márta Mikolt tanuló „Diákélet a Pápai Református Kollégiumban Lőrincze Lajos korában és ma (egy mai diákszem görbe tükrében)” című írását olvasta fel. 

Végezetül álljon itt ezen írásból egy rövid részlet: 

„A Pápai Kollégium. A modernkori konzervatív iskola. Ahol a színvonalas oktatás mellett a diákok lelki és hitéletére is odafigyelnek. Ezt mondjuk a nyílt napokon. De vajon milyen lehet ez belülről, egy diák szemével? És milyen lehetett körülbelül nyolcvan évvel ezelőtt, Lőrincze Lajos korában? …

Szeretek „refis” lenni. Szeretem az épületet, a diáktársakat, a tantermeket, az iskola illatát, a tablókat a falakon, a könyvtárt. …

Az iskola szellemisége közel száz év alatt sem változott. A tanári kar és a diákság kicserélődött, de az iskolában továbbra is emberségre nevelnek minket ebben az embertelen világban. Arra tanítanak, hogy szenvedélyesen szeressük Istent, a hazát és a tudományokat. Egy életre elkísér minket iskolánk öröksége, éppen úgy, ahogyan ez Lőrincze Lajos esetében is történt. Hiszen „aki egyszer pápai diák volt, örökké az marad.” (Lőrincze Lajos)

Minden korban ajándék a Pápai Református Kollégium diákjának lenni, hiszen mind a tanárok, mind a diáktársak hétköznapi angyalok a maguk különleges módján.”