„Ekkor valósággal megolvadt a nép szíve, és olyanná lett, mint a víz.”

(Józsué 7) Nem ment minden simán. Isten népe Jerikó legyőzése után vereséget szenvedett. Kellett ez a vereség, mert a vereség, a kudarc alázatra tanít, és arra, hogy földre boruljunk az Úr előtt (6).

Szemléletes képpel tárja ezt elénk az Ige, miszerint a vereség után megolvadt a nép szíve, és olyanná lett, mint a víz; megijedtek, öntudatuk „szétfolyt”, és halálfélelmükben imádkoztak, mert úgy érezték, hogy az ottani népek körülfogják, és kiirtják őket (9). Itt azonban, és ez a hit, Józsué nemcsak Isten népéért aggódik, hanem még inkább Isten ügyéért: mi lesz akkor Uram, a Te nagy neveddel (10). Az „igaz”, élő hit sajátja mindig ez: az Isten ügyéért való féltő szeretet emészt bennünket (János 2,17).*

* Tudjuk, hogy a vereség oka az volt, hogy egy Ákán nevű emberük elvett a Jerikóban található kincsekből, pedig az Úr azt parancsolta, hogy semmit sem szabad ezekből érinteniük. Ákán története radikálisan megfogalmazza, hogy vagy szakítunk a régivel, és teljesen újat kezdünk, Isten kegyelméből, és azután, az Úr erejét kérve, a megszentelődés tudatos munkáját járjuk; - vagy pedig elveszünk. Ákán története, lényegében ezt üzeni, noha nagyon sok más üzenete is van még.

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/