A Magyaralmási Gyülekezet kirándulása

Május 30-án szombaton kirándulni mentünk a Magyaralmási Református Gyülekezettel. A közös ima után együtt indultunk autókkal Majk felé a templomtól, több mint negyvenen. 

 Megérkezés után a remeteség felé vettük az irányt, ahol megismerhettük a remeték mindennapjait. Az ott lévő 16 ház mindegyikében 1-1 remete lakott, akiket nemesi családok támogattak. Az összes ház ugyanakkora és ugyanúgy néz ki. Mindegyik házhoz tartozik egy kis kert, amiben gyógynövények voltak. Érdekesség, hogy a házaknak még egymásra nyíló ablakuk sincs. Megtudtuk, hogy az itt élő remetéket a némasági fogadalmuk alól minden Húsvétkor és Karácsonykor feloldották, ekkor együtt ebédeltek és együtt élték meg a közösséget. A remeteség közepén egykor egy templom állt, aminek ma már csak a romja látható.

Ezután páran a csapatból visszamentek az autókhoz és hozzáláttak az ebéd elkészítéséhez. Majd tovább folytattuk utunkat a Bányászati Múzeum felé. A múzeumban láthattuk a régi munkagépeket, irodákat. Láttuk a felszereléseket, gázmaszkokat, oxigénpalackokat, mérőeszközöket, munkaruhákat. Mindent úgy találtunk, ahogyan azt otthagyták, amikor bezárt a bánya. Még a munkanaplót és a feljegyzéseket is megnézhettük, beleolvashattunk. Sőt még egy vájatot is megnézhettünk benne a gépekkel. A vájat falát más és más módszerrel támasztották ki, így láthattuk, hogyan változtak a módszerek. Volt a vájat közelében egy kisvasút, amit meg is rohantak a gyerekek és mindegyikük ment vele egy kört. Majd visszamentünk a „táborunkba”, ahol megpihentünk és beszélgettünk az élet nagy dolgairól, miközben vártuk az ebédet. Eközben akinek volt kedve és elég energiája, az útnak eredt Várgesztes felé. Bár a várat nem tudtuk megnézni, jó kis séta volt. Mire visszaértünk a remek marha- illetve sertéspörkölt már készen volt és csak ránk vártak. Az ebéd után jött a lelki táplálék is. Hallhattunk egy verset, majd egy beszámolót egy amerikai multimilliomosról, aki bizonyságot tett Isten létezéséről.

Ezután pihentünk egy kicsit és Tatabánya felé vettük az irányt, ahol lehetőségünk volt megmártózni a fürdőben. Persze aki nem hozott magával fürdőruhát, az sem maradt ki semmiből, hiszen voltak, akik elmentek várost nézni, így csatlakozhatott hozzájuk. A városnézők megnézték a Turult, a kilátót illetve a barlangot. A fürdőben volt csúszda a gyerekek illetve a lélekben gyerekek nagy örömére. A nap végén este 8 óra körül együtt indultunk haza és mindannyian épségben megérkeztünk.

 További képek: http://www.refdunantul.hu/lap/magyaralmas/hir/mutat/16184/

 Horváth Bence 

Fotók: Viniczai József és Etelka

Forrás: A Mezőföldi Református Egyházmegye honlapja