(38) „…nem követett minket…” (Márk 9,30-41)

NYITOTTSÁG. Fontos figyelmeztetést tár elénk igeszakaszunk, az ismeretlen ördögűző esetén keresztül (38-41). Az Isten őrizzen meg bennünket attól, hogy „belterjes közösségünk” „teljesen bezárt közösséggé” legyen.

A bensőséges, hívő közösségre persze szükség van, hogy épüljünk egymás hite által, együtt figyeljünk az Igére; de azért, hogy aztán hitelesen kiléphessünk onnan mások felé. Mit mondanak a tanítványok: tiltsuk el ezt az ismeretlent, aki szintén az Úr nevében jött, de nem csatlakozott hozzánk: nem pont úgy hisz Jézus Krisztusban, ahogy mi; nem lépett be a „mi csoportunkba”; nem követi a mi kegyességünket, mert valamiben más. Kezdetektől, mind a mai napig probléma ez az egyházban. Az Isten őrizzen meg bennünket, hogy „legitim bensőségességünk” zárt közösséggé tegyen bennünket, mert akkor az egyház nem töltheti be a küldetését. Egy határon túl kötődni személyekhez, tanokhoz, kegyességi megnyilvánulásokhoz, biztosan tévút. /Jézus másodszor szól haláláról és feltámadásáról – A kisgyermek példája – Az ismeretlen ördögűző/

* Márk egyre erőteljesebben hangsúlyozza azt, hogy Jézus a Krisztus, de engedelmességében, szenvedésében, halálában, majd feltámadásában lesz mindez nyilvánvalóvá (30-32). 

- Ő a mi Megváltónk, akiben úgy bízhatunk, mint a kisgyermek a szüleiben (33-37). A kisgyermek korántsem „ártatlan”, de abban példa, ahogy szüleit az első helyre teszi, ahogy a mi életünkben is első legyen az Úr. 

- Itt azonban a kisgyermek kapcsán arról van szó, hogy Jézus Krisztust követve minden hatalmi harcot abba kell hagynunk, látható szeretetben kell élnünk egymás között. Ez a feladat, nem pedig azon vitatkozni, hogy közöttünk, Jézus Krisztus követői között, ki a nagyobb, hanem egyre kisebbé kell lenni önmagunk számára (34-35). Merjünk kicsik lenni, mint egy kisgyermek; ilyen értelemben is vehetjük a kisgyermek befogadásának parancsát. 

- Továbbá, aki egy kisgyermeket befogad, ővele jót tesz, vagy aki egy szűkölködőn segít, az ezeket Jézus Krisztussal cselekedte meg. 

- Ide tartozik még a holnapi szakaszban olvasható igevers (42), amely a „kicsinyek” megbotránkoztatásának nagy bűnéről szól. Ma már fel sem fogjuk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus milyen döbbenetes kijelentéseket mondott az akkor megalázott asszonyokról és kisgyermekekről. A kisgyermekeket az életkoruk miatt nem tartottak sem társadalmilag, sem vallásilag teljes értékű embernek, hiszen még nem ismerték a Tórát. Jézus Krisztus pedig a védelmébe veszi őket, és a tanítványok zárt körét meginti, hogy „jaj” nekik, ha ezeknek nyiladozó hitét szétrombolják, azaz megbotránkoztatják őket. 

- Jézus Krisztus magához hívta és megáldotta a kisgyermekeket, nem engedte, hogy a tanítványok eltiltsák őket Jézustól (10,13-16) Vegyük észre, hogy a tanítványok zárt hite is hamar kialakult, hasonlóan a farizeusokéhoz, és az is ugyanolyan szűkkeblű volt, mint emezeké.

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/