„Az egyház Isten lélegeztetőgépe"

Valláskárosultként definiálta magát Visky András író, színházi dramaturg, a Károli-egyetem tanára a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumban tartott beszélgetésen, ahol Szabó T. Anna költő, műfordító társaságában beszélgettek az istenes versekről és a költészetről - a Református.hu beszámolója.

Hogyan lesz az emberből költő? Visky András író, költő, dramaturg, az MTA tagja azt mondja, ha élesen akar fogalmazni, akkor mindenki költő lesz, csak a szerencsésebbek ki is növik. Visky András nem nőtte ki. Felidézte a csurgói diákok előtt: három éves volt, amikor megígérte az édesanyjának, hogy megírja mindazt a szenvedést, amit az arcán látott, és amit átéltek. „Én ekkor egy internálótáborban éltem, több, mint ezer kilométerre az otthonomtól, mindent elvettek tőlünk, az apám börtönben volt."

A református egyház miatt került táborba, míg apja börtönbe

„Mit keres egy három éves kisfiú egy internálótáborban?" – teszi fel a kérdést Kovács József, a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium igazgatója.

 Visky András elmeséli: édesapját, Visky Ferencet 1958-ban huszonkét év börtönre ítélték. A per az 1956-os magyarországi forradalom erdélyi kései hullámára volt reakció. Első körben börtönbe került mások mellett Bodor Ádám, Páskándi Géza, a második körben pedig „úgy döntöttek, lefejezik a potenciális ellenséget, az értelmiséget, apám is belekerült egy ilyen perbe" – mondja Visky András. És hogy miért? Mert Visky Ferenc úgy gondolta, ha már az államhatalom ateistának vallja magát, akkor az egyház ne fogadjon el pénzt az ateista államtól, hanem bízzák magukat Istenre, aki el fogja őket tartani – idézi apja hitvallását Visky András. Hozzáteszi: ez egy nagyon konstruktív, modernista, és elvárható gondolat volt. „Természetesen az egyház kezdeményezte apám elfogatását és perét, azóta ezekről szóló dokumentumokkal rendelkezünk."