„Nem szabad közömbösen elmenned mellette…”

(5Mózes 22,1-12) Csikász Imre bronzszobra, a „Csibe” (1909) egy búzaszemekkel jól megetetett, félreálló beggyel megformált naposcsibét ábrázol. 

A törékenység, a teljes kiszolgáltatottság, a másikra való ráutaltság kifejezése ez az alkotás; és még valamié: „most megetettek, hogy aztán az életemmel másokat tápláljak”; - a teljes önátadásról van itt szó. „Emberi” dimenzióban Jézus Krisztusunk az egyetlen valaki, akiben mindez valósággá lett. Az Ő teljes kiszolgáltatottságában, törékenységében azonban az Isten szeretetének megváltó hatalma mutatkozott meg (János 3,16). Ettől kezdve mindenkire vonatkozik, mégpedig kultúrától, kortól, nemtől, vallástól függetlenül az Ige döntése, tanácsa: többé nem lehetünk közömbösek egymással szemben, de még a másik állatával, javaival szemben sem (1-4): azt ugyanúgy óvjuk, mint a sajátunkét. Urunk, Te vagy az, aki nem veszi le az anyját a fiókáiról, és akinek gondja van még a törékeny napos csibére is, hogy aztán éljen, - ne csak önmagának (6-7).

* A teljes magyarázat húsvéti üzenetként, 2015. március 24-én külön is megjelent:

Olvasandó: 5Mózes 22,1-6 (Ezt a néhány igeverset elolvasva érthetőbbek a lenti üzenetek, hiszen a megjelölt igeszakasz gondolatmenetét követik)

 – 1. Csikász Imre bronzszobra, a „Csibe” (1909) egy búzaszemekkel jól megetetett, félreálló beggyel megformált naposcsibét ábrázol. A törékenység, a teljes kiszolgáltatottság és másikra való ráutaltság kifejezése ez az alkotás. …És még valamié: „most megetettek, hogy aztán az életemmel másokat tápláljak”; – a teljes önátadásról van itt szó. 

– 2. „Emberi” dimenzióban Jézus Krisztusunk az egyetlen valaki, akiben mindez valósággá lett. De az Ő teljes kiszolgáltatottságában, törékenységében az Isten szeretetének megváltó hatalma mutatkozott meg (János 3,16): – egész életében, a golgotai kereszten és a húsvéti üres sírnál! 

– 3. Ettől kezdve mindenkire vonatkozik, – kultúrától, kortól, nemtől, vallástól függetlenül – az Ige döntése, tanácsa! Vagyis ettől kezdve többé nem lehetünk közömbösek egymással szemben, de még a másik “állatával”, javaival szemben sem (1-4): óvjuk ugyanúgy azokat, mint a sajátunkét; függetlenül attól, hogy kinek mennyi van. A „lelki minőség” aztán majd kiegyenlíti a “mennyiséget” is. 

– 4. Jézus Krisztuson már kitöltöttük minden dühünket és agressziónkat. Odaszögeztük eleven testét a kemény gerendára, irgalom nélkül; mert nekünk az kell, hogy a másik szenvedjen azért, hogy mi kielégüljünk a bennünk felgyülemlett bajok-sérelmek feszítésében. Nekünk mindig a másikat kell “fixálni” ahhoz, hogy mi szabadnak érezzük magunkat. Mindezt megengedte az Isten! Sőt, javunkra, üdvösségünkre fordította, hogy nyugtalan életünk végre lenyugodjon, meggyógyuljon, megváltást nyerjen. 

– 5. Szülj bennünket újjá, Urunk, Lelked által! Egyedül erre van szükségünk; – minden más próbálkozás csak illúzió, arra nézve, hogy valaha is megoldódnak a dolgaink, egyéni, családi, társadalmi és világméretekben egyaránt. Te vagy, feltámadott Urunk az, aki nem veszi le az anyját a fiókáiról, és akinek gondja van még a törékeny napos csibére is, hogy aztán éljen: ne csak önmagának (6-7). 

– Áldott húsvéti ünneplést, mert “valóban feltámadott az Úr!”, nem maradt a szögek és a sír fogságában (Lukács 24,23).

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/