„…eltaposta a bogáncskórót.”

(2Krónikák 25,17-28) – 1. A lejtőn. Amacjá, Júda királya (Kr. e. 800-783) elindult és begyorsult a lejtőn, amelynek tetten érhető jelei voltak. Az edomiták legyőzése után elbízta magát (16), noha az Úr adta neki a győzelmet (8). 

Ezután idegen isteneket imádott, leginkább pedig önmagát (14). Majd ebben az önhittségben északi testvéreit böködte, mert az ilyen ember mindig provokál; - ezt üzente Jóás, izráeli királynak: „Gyere, állj ki ellenem…” (17). – 2. A figyelmeztetés. Bogáncskórónak nevezi az Ige az ilyen „felfuvalkodott” embert, főleg ha az illető valamiféle felelős vezető. A bogáncskórót előbb-utóbb eltapossa egy vadállat (18). Jóás, északi királyon keresztül érkezett a figyelmeztetés: vigyázz, ilyen vagy, ne rohanj a vesztedbe (19). – 3. A bukás. Amacjá király azonban nem hallgatott a jó szóra. Isten ugyanis már megítélte őt, „bálványimádása” miatt (20). Ezért az északi király, Jóás legyőzte, elfogta, életét ugyan megkímélte, de a fővárost lerombolta, a templomot és a királyi palotát kifosztotta (21-24). Amacjá további éveit félelemben és száműzetésben, menekülve élte le. De a baj, az ellenség és a halál mindenhova elkísér: Lákisba is utána mentek és megölték (25-28). – Ments meg, Urunk minket! Köszönjük, hogy Jézus Krisztusban már megmentettél!*

* – 4. Mi, Európában a figyelmeztetés utolsó pillanataiban vagyunk, a bukás előtt. Mostani helyzetünk nem szeretetszolgálati kérdés, hanem hitkérdés: megtérhetünk-e? Mostani helyzetünkkel kapcsolatosan sok írást, kommentet olvashatunk. Valójában Európa és a világ keresztyén, felelős, tényleges döntéshelyzetbe került vezetőinek, és a mögöttük álló „pénzvilágnak” megtérésére lenne szükség; - ezért kell könyörögni (1Timóteus 2,1-3).

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/