Abasári kórus Balatonarácson

„ A történetírónak katona-és hazafiúi dalainkat kell áttekintenie, ha népének valamely korról szóló ítéletét akarja megismerni." Kálmán Lajos népdal-szöveggyűjtő kutató. A hagyományokhoz híven az idén - nemzeti ünnepünkhöz, augusztus 20-hoz kapcsolódva -immár negyedik alkalommal rendezett olyan koncertet a Balatonarácsi Református Egyházközség és az Arácsért Alapítvány, amelyen magyarságtudatunkat, hazafiságunkat erősítő dalokat szólaltattak meg az előadók. Most az Abasári Kórus volt a vendégünk, akik első és második világháborús katonadalokat énekeltek.

Ma már nem is tudjuk, hogy igazából mi mindent fog össze ez a fogalom, hogy katonadal. Olyan dalok, amelyeket katonák énekelnek - mondanák legtöbben, és ebben igazuk is van. De azt el tudnák-e sorolni, hogy hányféle dal tartozik ebbe a gyűjtőfogalomba? Lássuk csak!

A katonanóták a vitéz helytállás keménységét és viszontagságait örökítik meg. Ide tartoznak legszebb, szívből jövő, igazi lelkes harci dalaink. A katonasiratókban az édesanyák búcsúztatják bevonuló fiaikat. A katonakeserves a besorozott legény szomorú, egyéni panaszdala. A sorozónóták a régi verbunkosok utódai, a készülődésről, a bevonulásról szólnak, újoncnótáknak is nevezik őket. A menetdalok a lépéstartást segítő ütemes katonanóták. A kaszárnyanóta az élelmezésre, a bánásmódra panaszkodó lírai hangvételű dal, amelyben többnyire a honvágy jut kifejezésre. A bakanóták - huszárnóták, tüzérnóták stb. - a katonaélet vidám oldalait is megmutató, az egyes fegyvernemek vetélkedő, gyakran kérkedő jellegű dalai. A szabadságos katonadalok öröme azt hiszem, nem igényel magyarázatot. És végül vannak a háborús katonadalok, amelyek fájdalmas hangon szólnak a harcokról. a sebesülésről, a halálról és a katonatemetésről.)

Ma már senki sem él azok közül, akik bakaként énekelték az I. világháborús katonadalokat, amelyek még sok-sok éven át feljajdultak azok ajkán is, akik hazavárták őket a háború poklából, később a fogolytáborokból. Aztán az újabb tragédia, Trianon után az elvesztett apák, fiúk feletti gyászhoz az elvesztett-elvett ország feletti fájdalom is hozzáadódott. Bár az élet újra megindult a meghagyott maroknyi területen, a keserűség nem szűnt meg, és a hazafias dalokat, régi katonadalokat egyre többen énekelték. Felcsendültek azok - a 30-as évek elején megindult gyártású - magyar hangosfilmekben is, és micsoda előadásban! Jávor Pál, Karády Katalin, Sárdy János, Mezei Mária és a többiek lélekig ható hangján. Az évtized végén pedig kitört a II. világháború, pusztítóbb még az előzőnél is. Ismert és ismeretlen szerzőjű új dalok sírtak, adtak reményt, buzdítottak harcra a kaszárnyák zárt falai között, de még a frontokon, a lövészárkok sokszor kilátástalan nyirkosságában, dermesztő hidegében is. Véget ért a háború és utána hosszú csönd következett. Még emlékezni is tilos volt a „nem a politikának megfelelő helyen" elesett áldozatokra, és az ötvenes, de még tán a hatvanas években is komoly büntetés fenyegette azt, aki az említett dalok közül énekelni merészelt volna. Családi körben, kis közösségekben egy-egy pohár bor mellet szépen, halkan mégis fel-feléledtek, csendesen, de annál dacosabban őrizve a magyar hazafiságot. Gyerekként így ismertem meg azokat én is. Édesanyám a 30-as, 40-es években nagy mozirajongó volt, elbeszéléseiből minden kedvencét ismertem, és 10-11 évesen szinte minden régi magyar film „slágereit" fújtam. A Tarnai nagymama öccse, Feri bácsi pedig Erdélyből kitelepített, frontokat megjárt férfiemberként tanított bennünket a katonanótákra, „irredenta" dalokra. Gondolom, ez más családokban is hasonlóan lehetett, mert mikor a 80-as évek legvégén, a 90-esek elején fel-felhangozhattak, „mit tesz Isten", jó néhány fiatal is együtt énekelt az „öregekkel". 1994-ben pedig Abasáron megrendezték az első Katonadal Fesztivált. Ugyanebben az esztendőben alakult meg 30 fővel (nőkből és férfiakból) az Abasári Hagyományőrző Dalkör. Alapítója Kámán Árpád tanár úr egyben a Nemzetközi Katonadal Fesztivál megálmodója is. A kórus népszerűsége akkor kezdett szárnyalni, mikor nem mindennapi elhivatottságú vezetőjük újító szándékának köszönhetően megszületett a rockosított katonazene. Kámán tanár úr minden dalukhoz stílusuknak, szövegüknek, jellegüknek megfelelő zenei kíséretet készíttetett - természetesen rock-ritmusban. A karnagy úr a megalakulás óta nemcsak a kórust „gyakorlatoztatja" szigorúan, de minden fellelhetési helyen kutatja a katonadalokat is - filmeken, daloskönyvekben, kottákban, népszínművekben, operettekben stb. - és az arra érdemesnek találtatottakat megtanítja a kórusnak. Ma már nehéz lenne felsorolni, hány dal is szerepel a repertoárjukban. Többről televíziós felvétel is készült, melyek közül a legnépszerűbb a Szél viszi messze a fellegeket, szinte hetenként látható valamelyik csatorna kívánságműsorában. Augusztus 21-én, vasárnap délután „élőben" is hallhattuk az Arácsi Népházban. A kórus tiszta, szívet-lelket melengető éneklése lenyűgöző volt. A nagytermet zsúfolásig megtöltő hallgatóságnak először csak a szeme csillogott egyre jobban, majd mind többen csatlakoztak a lelkes daloláshoz, fiatalabbak és idősebbek egyaránt. A koncert végén (közel másfél órát énekeltek az abasáriak, köztük nem egy 80 év feletti alapító tag!) a vendéglátók már úgy szorították meg a vendégek kezét, úgy ölelték át vállukat a szeretetvendégségen, mint régi barátét szokás. A hallgatóság egyik tagjaként mélységes tisztelettel hajtok fejet a mindennapi munkájuk mellett ilyen kultúrtörténeti feladatot felvállaló abasáriak előtt. A magyarság történelmének micsoda kincsét mentették meg a feledéstől és találták ki, hogyan adhatják azt át a következő nemzedékeknek! Kicsiny gyerekkoromban keletről tiporták sárba nemzeti eszméinkbe vetett hitünket, önrendelkezési jogainkat. Most nyugatról fenyegetnek ugyanezzel, ugyanúgy az „egy táborba való tartozás" elkötelezettségére, a nacionalizmus elleni fellépésre hivatkozva. Számomra csodálatos élményt adott, hogy érzelmileg egyre inkább elsivárosodó korunkban lehet így együtt énekelni: ilyen nyíltan, ilyen őszintén, ilyen felszabadultan. Lehet így együtt szeretni ezt a szép magyar hazát. Ez az együtténeklés az összetartozás érzését erősítette meg bennünk. Lehet, hogy ahol és amikor kell nemsokára együtt lépni is tudunk majd?

Tarnai Katalin

a Balatonarácsi Református Gyülekezet tagja

Forrás: a Veszprémi Református Egyházmegye honlapja