„… akik között ragyogtok, mint a csillagok…”

(Filippi 2,12-18) (15)* – 1. Az apostol meghal Jézus Krisztusért, egy olyan korban, amikor üldözték a keresztyéneket. Az apostol nem retteg, tudja, hogy „italáldozattá” lesz az élete, mégis tele van bizonyossággal, hogy nem szolgált és nem fáradt hiába (16), mert a filippi testvérek az ő távollétében, vagyis a halála után is engedelmesek maradnak a Jézus Krisztus követésében (12).

Ezért örömmel megy el ebből a világból (18). – 2. Pál bizonyossága valójában abból a tényből fakad, hogy noha a hívő ember, így a filippi testvérek is a hit harcát harcolva munkálják üdvösségüket (12); - valójában mégis az Isten az, aki ébreszti bennük a hitet, az Istennek kedves akarást és cselekvést (13). Így viszonyul egymáshoz az Úr mindent megelőző, kiválasztó kegyelme, és az ember akarása. Az apostol bizonyossága nem a saját eredményes munkáján alapul, hanem Isten megváltó szeretetén. – 3. Ez a krisztusi, kiválasztó és örök szeretet az, amely garantálja, hogy Isten népének tagjai egy elfajult korban is feddhetetlenek és romlatlanok maradnak, mint a ragyogó csillagok a sötét égboltozaton.**

* A Filippi levél az apostol egyik végrendelete, a számára legkedvesebb gyülekezet felé, akiket „Szeretteimnek” nevez. Egy kicsit búcsúzkodás is ez a levél.

** Kétezer éve írta le az apostol ezeket a sorokat és a Szentlélek által mennyire nekünk szól; most adventben különösen. Zúgolódás és vonakodás nélkül teszünk tehát mindent (14); - és bármit teszünk, abban a mi Urunk, Jézus Krisztust szolgáljuk.

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/