Óév – újév

Persze hogy visszatekint az ember. Értelemszerű, hogy értékeli azt, ami elmúlt, ami mögötte van. És – ha bátor az illető, akkor – végül, mindent összegezve akár még azt is megfogalmazza, hogy eredményes, netán eredménytelen, vagy csak átlagos volt ez az elmúló év.

Eredményes? Eredménytelen? Vagy csak átlagos? … de milyen értelemben? Milyen értékmérők mentén?

Az ember hajlamos arra, hogy sopánkodni kezdjen az élet múlandósága felett,

… hogy milyen gyorsan tovaszállnak a felhőtlen gyermekévek,

… hogy milyen gyorsan elrepül az ifjúság,

… hogy a felnőttkor munkás évtizedei is emlékké lesznek,

… míg itt e földön végül beköszönt az időskor, a fizikai, esetleg a szellemi megerőtlenedés.

De nem tudom, megfigyeltétek-e a Bibliában, hogy az ige sehol nem beszél arról, hogy a léleknek, a hitnek is meg kellene gyengülnie az évek, az évtizedek múlásával.

És ha ezt számításba vesszük, akkor értjük meg, hogy mit is kér Mózes, Isten embere az Úrtól, amikor így fohászkodik:

            „Kezeink munkáját tedd maradandóvá!

            Kezeink munkáját tedd maradandóvá!”

            (Ps. 90. 17/b.)

Ugye egyből rákérdeznénk: „Hát van bármi is, ami a munkáink, tevékenységeink közül maradandó lenne?”

 Igen! Egy dolog van: ez a lélek szerinti, ez az önmagunkban könnyen elmagányosodó emberekből élő, krisztusi közösséget formáló lelki, hitbeli építkezés!

 … és Isten 2017-ben is olyan kegyelmes lesz hozzánk, hogy lehetővé teszi számunkra, hogy eszerint éljünk, értékeljünk és tájékozódjunk!

            Maradandóság

            Ami a lepergő

            időből itt marad,

            az nem olyan dolog,

            mit magunknak

            magunk építettünk.

            Az a te Lelked, Uram,

            az te vagy magad:

            s ha valamik általad,

            ha valakik

            veled lettünk.

            ÁMEN

Hajdú Zoltán Levente