Kezdetét vette a reformáció emlékéve

„A reformáció civilizációs korszakalkotó szerepe abban rejlik, hogy meghirdette az emberi gondolkodás szabadságát, az egyén méltóságát és felelősségét, minden ember egyenlőségét Isten szemében" – mondta Kövér László házelnök a reformációi emlékév állami megnyitóján - a Református.hu portál beszámolója.

A Művészetek Palotájában tartott, január 6-i ünnepélyes alkalmon részt vettek a protestáns egyházak és az állam képviselői is. A szervezők az „Egy asztal körül” címet adták a megnyitónak, ezzel is szimbolizálva a reformáció magyarságra gyakorolt hatását.

A reformáció önvizsgálat

„A reformáció egyszerre hálaadás és kritikus szembenézés önmagunkkal” – kezdte ünnepi beszédét Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, a Reformáció Emlékbizottság ügyvezető elnöke, majd hozzátette: a reformációt nem lehet úgy ünnepelni, mint katolikus testvéreink felett aratott győzelmet, hisz hitünk szerint mind egy egyház részei vagyunk. A református lelkész azt is kiemelte, hogy elsősorban nem ünnepelnünk kell, hanem hálát adni mindenért, amit a magyarok „ennek a világméretűvé nőtt megújulási mozgalomnak köszönhetnek: az erősödő hitért, az Isten iránti közvetlen bizalomért, a nemzeti nyelvért, a megújult tudományért”.

Balog Zoltán szerint nem szabad elfelejteni, hogy a reformáció lényege nem az, amit az ember tesz, hanem amit az Isten tesz az emberrel. „A reformáció legfontosabb üzenete, hogy a végső valóság, mely meghatároz, az egy emberszerető valóság – folytatta. – Jézus Krisztus élete, halála feltámadása azt üzeni: ne arra építsünk, hogy a legfőbb bíró majd számon kér, hanem arra, hogy megszabadít. Megszabadít a külső kényszerektől és saját magunkól is, ha kell.” Mint mondta, ez az üzenet egyáltalán nem volt új, elmondta már Jézus, az evangélisták és Pál apostol is, de ereje valahogy feledésbe merült. Hálával tartozunk, hogy Luther Márton, Kálvin János és a magyar prédikátorok ezt újra felfedezték. Azt is hozzátette, legalább ilyen fontos Luther Márton tételei alapján időről időre feltenni magunknak a kérdést: hisszük-e?

„A reformáció mindig önvizsgálat is, szembenézés önmagunkkal és örökségünkkel: Milyen az az élet, amelyet az emberek javára és Isten dicsőségére élünk?” – mutatott rá a miniszter, majd azt is hozzátette, hogy a 16. századi reformáció és annak századokon átívelő hatása taníthatja a ma emberét is megújulni és reformálni úgy, hogy abból ne szakadás, hanem összefogás legyen. „Ha azt tartjuk szem előtt, ami egyszerre szolgálja az emberek javát és Isten dicsőségét, akkor a reformáció emlékéve méltó lesz azok örökségéhez, akik hitükért és nemzetükért a legnagyobb áldozatra is készek voltak” – zárta gondolatait Balog Zoltán.