Adj Zengő Éneket!- Keresztyén Ifjúsági Énekeskönyv

Adj bátor hitet, zengő éneket, mely sok bűnöst megtérésre, üdvre elvezet!” (Ecsedy Aladár: Szentlélek, jövel- részlet) 

Biztosan átélted már, Kedves Olvasóm, hogy nem is olyan egyszerű dolog egy nagy munka végeztével summázni a történéseket… A minap beszéltem a nyomdával: már spirálozzák a köteteket, az asztalom sarkán indulásra készen várakozik egy nagy doboz a feltöltött pendrive- okkal, gyorsan emelkedik a megtekintések száma a youtube- csatornán (https://www.youtube.com/channel/UCmSQP2t4FC7bmaxRwc9cmUQ), és a közösségi oldal csoportjában is egyre többen vagyunk (https://www.facebook.com/groups/1160991940605265/). Szóval itt az idő, hogy hírt adjunk a megjelenésről.

Hetek óta kergetik egymást a gondolataim: mit is írjak, hogyan is írjam le egyszerű szavakkal, hogy „valami történt velünk”. Nem vagyok sem lelkész, sem teológus; szabadon, de erős hitbeli gyökérzettel felcseperedett lelkészgyerekként volt egy álmom. Tudom, ezt már más is mondta a történelem során, de nem jut találóbb megfogalmazás eszembe, kedves Martin Luther King. Szóval, igen, az a bizonyos álom…

Tudod, Kedves Olvasóm, azt hiszem, a keresztyén közösségeket a közös éneklés különbözteti meg a számos más csoporttól, társaságtól, egyesülettől. Egy- egy nagyünnepen mindig elcsodálkozom, hogy Kodály és Bartók népe még a nemzeti himnuszát is alig- alig énekli felemelt fejjel, hangosan, átéléssel. Ellenben a templom a hangos, örömteli éneklés otthona. Szüksége van rá, KELL, hogy átadjuk, KELL, hogy a gyermekeink, fiataljaink is ugyanilyen átéléssel, kedvvel énekeljenek velünk!

Nem születtem kiemelkedő hallással, de átlagos mércével mérve rosszal sem. Emlékszem, gyerekkoromban, ha útra keltünk autóval valamerre, mindig családosan énekeltünk kánonokat, református gyerekénekeket: szüleim okosan így múlatták az időt, hogy ne marakodjunk állandóan a hátsó ülésen. Aztán az iskolában Pytel Ani néni és Zákányi Zsolt karnagyúr farigcsálta a fülemet és a zenei ízlésemet hosszú éveken keresztül. Jöttek a kórusok, az ifis gitáros dalolgatás, a táborok éjszakába nyúló együttmuzsikálása… Egy szó, mint száz: volt bőven élmény, gyökér és talapzat.

De hogy pontosan mit is jelent keresztyén énekeket ÉNEKELNI, azt az elmúlt évben tapasztaltam meg. Felnőtt, okos fejjel rengeteg dolgot képesek vagyunk irányítani: cizelláltan fogalmazzuk a mondanivalónkat, gesztusaink, mimikánk hitelesítenek (avagy nem) bennünket. De ha énekelni kell, mindez semmivé foszlik. Az a mélyről feltörő, sokszor bárdolatlan és bátortalan hang a lelkünk színe: nincs itt keresnivalója átgondolt okosságnak, viselkedésnek. Nem lehet máshogy énekelni, mint ahogy szívből jön. Igen, énekelve nem lehet „viselkedni”. Énekelni nem lehet okosan, megfontoltan, bántóan, és még a végtelenségig sorolhatnám… Énekelni úgy „belülről” lehet hitelesen, libabőrösen, csodálattal.

Ahogy ültem Gáborral (szerkesztőtársammal) a zongora mellett, éreztem ezt. Ezt a „nem emberi akarattól függő”-t. Aztán énekeltem az autóban, ahogy hallgattam az elkészült felvételeket. Majd énekeltek a gyerekeim mögöttem… Dalolásztam az irodában. Szólamokat fütyörésztem a már elkészült énekekre.

Felsejlett bennem valami olyan „értelem”, ami soha eddig, az elmúlt éveim során. Megértettem a 150. genfi zsoltár szavait. Megtaláltak, megszólítottak, termékeny maggá érlelődtek bennem. 

„Dicsérjétek őt kürtben
És ékes éneklésben,
Hegedőben, lantokban
És hangos citerákban
Az Úrnak zengedezzetek:
Sípokban, virginákban
És hangos orgonákban
Örvendjetek az Istennek.”

150 dallam, 150 szöveg, 150 dunántúli református templom fényképei táplálták azt a kis szárba szökő gyökeret, mely a gondviselő Isten irántam tanúsított hatalmas kegyelmének kézbe vehető, megfogható, látható és hallgatható bizonyítéka.

Legyen ajándék - ha úgy tetszik tápoldat – Kedves Olvasóm, a te hited számára is. Énekelj velem, velünk! Énekeljünk az Úr dicsőségére együtt!

 Hála… áldás… dicsőség…

 Keresztyén Ifjúsági Énekeskönyv.

KIÉ?

Adj Zengő Éneket!

AZÉ.

Bellai Veronika

Várható megjelenés: 2017. március.

Kiadja, és hitéleti céllal terjeszti a Dunántúli Református Egyházkerület.

További információ: bellai.veronika@gmail.com