„…mert te megvetetted az Úr Igéjét; az Úr meg elvetett téged…”

(1Sámuel 15,24–35)* Sokat hibázhatunk. Súlyos vétkek is terhelhetik az életünket. – 1. De! Saul Isten népének felkent királya volt, aki az Úr ügyéért és népének vezetéséért felelt. Itt, egy bizonyos határon túl nem lehet hibákat elkövetni. 

Vannak még hasonló tisztségek, posztok, ahol ugyancsak nem lehet hibázni. Bűnbocsánat itt is van, ha töredelmes a szív, de az illető nem maradhat tovább a tisztségében, a konkrét hibák miatt. – 2. Sámuel csak Isten eszköze, aki emberileg még sajnálja is Sault, mert később sokat bánkódott miatta (35), mégis ő az, aki Isten eszközeként jelzi Saul felé, hogy a bűnbocsánatot Istennél keresse (31), de Isten a királyi tisztségétől megfosztotta őt, mert visszaélt azzal, engedetlenné lett (24–26). Isten, mint királyt vetette el Sault, nem mint embert, de királyként visszavonhatatlanul elvetette őt (27–31). – 3. Ebben az elvetésben is ott bontakozik a kegyelem, mert az Úr annak a jobbnak, méltóbbnak készítette az útját, aki aztán Jézus Krisztus és a megváltás felé vezeti a világot (28). Jézus Krisztus színe előtt az irgalmasság színterévé lesz a világ, ahol lehetetlen, hogy bárki lekaszaboljon valakit, aki már teljesen kiszolgáltatott, és irgalomra várna (32–33).

A teljes igemagyarázat:

*  – Bevezetés: Sokat hibázhatunk. Súlyos vétkek is terhelhetik az életünket. Ma már sok mindent terjeszthetnek is rólunk, sokszor alaptalanul. Összetett kérdések ezek. Ezek a tényen mit sem változtatnak: tele van az életünk tévesztésekkel, vétkekkel, bűnnel. A bűn lényege az, hogy megvetjük az Úr Igéjét, az élet Igéjét, és a magunk útját járjuk, Őnélküle (26). Valljuk azt is, hogy töredelmes szívvel, az Isten kegyelmébe kapaszkodva, van bűnbocsánat (Zsoltárok 50). 

– 1. De! Saul Isten népének felkent királya volt, aki az Úr ügyéért és népének vezetéséért felelt. 

Itt, egy bizonyos határon túl nem lehet hibákat elkövetni. 

Vannak még hasonló tisztségek, posztok, ahol ugyancsak nem lehet adott pontokon hibázni. 

Bűnbocsánat itt is van, ha töredelmes a szív, de az illető nem maradhat tovább a tisztségében, a konkrét hibák miatt. Ezek a hibák ugyanis sokak szenvedését is jelenthetik.

Persze Isten nem mindig azonnal fosztja meg hatalmától a méltatlan „királyt”.

Isten kegyelme lehet az is, ha bizonyos hibák soha nem derülnek ki; – mert ott, akkor a „király”, annak hibái ellenére is kedves eszköze az Úrnak.

– 2. Sámuel nem Isten, aki nem fogadja el Saul kétségbeesett rimánkodását, amellyel megvallja vétkét. 

Sámuel csak Isten eszköze, aki emberileg még sajnálja is Sault, mert később sokat bánkódott miatta (35), mégis ő az, aki Isten eszközeként jelzi Saul felé, hogy a bűnbocsánatot Istennél keresse (31), de Isten a királyi tisztségétől megfosztotta őt, mert visszaélt azzal, engedetlenné lett (24–26). 

Isten, mint királyt vetette el Sault, nem mint embert, de királyként visszavonhatatlanul elvetette őt (27–31). 

– 3. Ebben az elvetésben is ott bontakozik a kegyelem, mert az Úr annak a jobbnak, méltóbbnak készítette az útját, aki aztán Jézus Krisztus és a megváltás felé vezeti a világot (28). 

Jézus Krisztus színe előtt alapvetően mássá lesz a világ. Az irgalmasság színterévé lesz az, mégpedig az örök élet tágasságában, ahol lehetetlenség, hogy Isten embere, bosszút állva, ezt Isten akarataként beállítva, lekaszaboljon valakit, aki már teljesen kiszolgáltatott, és irgalomra várna; – mint itt az elfogott Agág király (32–33).

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/