„Ne félj, hiszen én hűséggel tartozom neked, apádért…”

(2Sámuel 9)* EZ A KEGYELEM! – 1. A kegyelem visszaemlékezik ígéreteire, és szövetségi hűséggel (1), maradéktalanul megtartja azt. Isten ezt tette egyszülött Fiában, nem hagyott bennünket bénultságunk nyomorúságában, nem hagyott bennünket tisztátalan, döglött kutyaként az útfélen (8), ahogy Dávid sem feledkezett el Jónátánnal, Saul fiával kötött szövetségéről (1Sámuel 20,14–17), és gondoskodott Jónátán még élő, béna fiáról, Mefibósetről (2Sámuel 4,4).

– 2. A kegyelem érdemektől függetlenül határtalan, ahogy itt Dávid, Jónátánért, barátjáért bőséggel könyörül annak fián, Mefibóseten. Tehát ezért Mefibóset nem tett, nem is tehetett volna semmit, amit Mefibóset töredelmes szívvel meg is vall (8). – 3. A kegyelem házunk népéről sem feledkezik el (9). Kegyes gőggel sokan lebecsüljük a vér szerint ránk bízottakat. Pedig nem hiába imádkozunk és cselekszünk értük. Itt van az ígéret erre nézve is, amely az Újszövetségben folytatódik (1Korinthus 7,14). Persze ez nem a mi dolgunk, de tekintsünk már a mieinkre, a hit terén is a legnagyobb reménységgel. Tudom, nem mondhatom ki: Nem érezném jól magam az üdvösségben nélkülük.

* A teljes igemagyarázat:

EZ A KEGYELEM! 

– 1. A kegyelem visszaemlékezik ígéreteire, és szövetségi hűséggel (1), maradéktalanul megtartja azt. 

Isten ezt tette egyszülött Fiában, nem hagyott bennünket bénultságunk nyomorúságában, nem hagyott bennünket tisztátalan, döglött kutyaként az útfélen (8), ahogy Dávid sem feledkezett el Jónátánnal, Saul fiával kötött szövetségéről (1Sámuel 20,14–17), és gondoskodott Jónátán még élő, béna fiáról, Mefibósetről (2Sámuel 4,4), egész háza népével és szolgáival együtt (5–7). 

– 2. A kegyelem érdemektől függetlenül határtalan, ahogy itt Dávid, Jónátánért, barátjáért bőséggel könyörül annak fián, Mefibóseten. 

Tehát ezért Mefibóset nem tett, nem is tehetett volna semmit, amit Mefibóset töredelmes szívvel meg is vall (8). 

Isten hűsége így könyörül rajtunk, Jézus Krisztusért (7), utánunk nyúl (1–4), elveszi félelmeinket és kiszakít a nyomorúságból (7), végezetül határtalan, „maradéktalan bőséggel” ajándékoz meg bennünket (9–13), mégpedig házunk népével együtt (9). 

– 3. A kegyelem házunk népéről sem feledkezik el. 

Ez most külön ki kell emelnünk. 

Kegyes gőggel sokan lebecsüljük a vér szerint ránk bízottakat. 

Pedig nem hiába imádkozunk és cselekszünk értük. 

Itt van az ígéret erre nézve, amely az Újszövetségben folytatódik (1Korinthus 7,14). 

Persze ez nem a mi dolgunk, de tekintsünk már a mieinkre, a hit terén is a legnagyobb reménységgel, imádkozzunk értük, hitelesen cselekedjünk értük… 

Tudom, nem mondhatom ki: Nem érezném jól magam az üdvösségben nélkülük.

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/