A Várpalota-Pétfürdői Gyülekezet 10. jubileumi csendes hete volt Zselickisfaludon

Az idén már 2. alkalommal vettünk részt családommal a csendes napokon. A  jubileumi 10. zselickisfaludi táborozás alkalmából 5 napon keresztül figyelhettünk a 10 számhoz hűen a tíz szűz példázatára.

A zsidók lakodalmas szokásai szerint a menyasszony 10 társnője (a koszorúslányok) meghívást kapott, hogy fáklyás táncával fogadja a vőlegényt s gyönyörködtesse a násznépet. A példabeszéd 5 szüze okos volt, mert számított a vőlegény esetleges késésére, ezért a fáklyával együtt elegendő olajat is vitt magával. Az 5 balga sajnos nem vitt.  A vőlegény valóban késett, s amikor az éjszakában elébe kellett menni a fogadására, csak az okosok voltak rá képesek. Ők bevonulhattak a menyegzőre, a balgák viszont kívül maradtak. A példabeszéd értelme: okosan kell készülni az ítéletre érkező Krisztus fogadására.

Különös menyegző ez. Miért van 10 koszorúslány, és ki az a vőlegény, aki nem díszes násznéppel érkezik, ráadásul nem is időben? Miért késlekedik? A szüzek és a vőlegény, vagyis Krisztus menyegzője és a példázat célja felkészíteni az embereket az Úrral való találkozásra.  Az időpontot nem ismerjük, éppen ezért mindig ébernek kell lenni, hogy készek legyünk, amikor itt az idő. A virrasztás az éberséget, a készenlétet. Virrasztani annyi, mint Krisztusra gondolni, vágyakozni jelenlétére. Az eszesek hallják és megcselekszik a tanításokat, a balgák hallják, de nem tesznek semmit. Korábbra várják a vőlegényt, aki éjfélkor érkezik meg, de a lámpásukat készenlétben tartották, és gondoskodtak, hogy ne fogyjon ki az olaj. A balga szüzek vétke: nem ügyelnek lámpásaikra, nem gondoskodnak az elegendő olajról. Az okosok nem hagyják, hogy kialudjon a lámpás. Jézus Krisztus visszajövetele nem azonnal következik be. „Kitartóan virrasszatok hát, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát" (Máté 25:13) Nem az a fontos, hogy az időpontját kiszámítsuk, hanem az, hogy készen legyünk, bármikor érkeznék is meg.  Egy bizonyos: visszajön, egyszer megérkezik. Nem szabad tehát meglankadni a várásban és "elaludni". Krisztus várásának legfontosabb feltétele az, hogy legyen hit a szívünkben.

Kisebb csoportokban délelőttönként dolgoztuk fel a megfelelő igeszakaszokat. Az étkező falára felhelyezett festmények és képek átbeszélése során értelmet kaptak az apró részletek valamint magyarázattal szolgáltak a cselekményre.

A Magdeburgi Dóm és a Saint Fin Barre katedrális Corkban (Írország)  lélegzetelállító, monumentális domborműveiben is gyönyörködhettünk a művészettörténeti barangolásaink alkalmával.

Az ötletes személyiség gyakorlatok során játékosan és észrevétlenül  közelebbről megismertük a közösség tagjait. Petőfi Sándor: A csámpás legény és Tóth Árpád: Áldott nyári délután költeményeinek összekevert versszakait próbáltuk helyes  sorrendbe állítani, ami szintén az az emberi gondolkodás és logika különbözőségét mutatta meg. Az idén egy szerepjátékkal is megfűszereztük a programok széles választékát. Egy átlagos hétköznapi szituáció köré  (repülőjegy vásárlás, szállásfoglalás és koncertlátogatás) építettük fel a történet vázát.  Nem várt sikert aratott, hiszen a szereplők megannyi leleménnyel és jó adag humorral fűszerezett rögtönzött előadásukban rávilágítottak az emberi kapcsolatok és reakciók sokszínű voltára. Ebben az évben is minden csendességre érkező báránynak gazdája lett. Az apró figyelmességek, levendulazsák ajándékok, parafa dugóból készült  csodák, avagy adott esetben szabályos, precíz fából avagy kavicsra festett műremekek  jelezték, hogy mindenki a lehető legnagyobb körültekintéssel készítette az ajándékát.

A nagy forróságban a Petörke - tóban is fürödhettek a vizek szerelmesei, a szilvásszentmártoni templomot  is meglátogattuk késő este és egy kis árnyjátékkal is színesítettük a holdvilágos éjszakát. A Zselici páratlan csillagnézés, az elmaradhatatlan  focimérkőzések, az értékes ping-pong csaták  mind-mind részét képezték a testi és szellemi feltöltekezésnek.

Az esti áhítatokon a templomban összegyűlve az Úr asztala körül állva nem csak lelkészünk Lukátsné Orovicz Piroska szájából hangzott az Ige, hanem aktív részvétellel a közösség is bibliai részeket és verseket olvasott, együtt énekelt. Az utolsó 2 napon a templom mellett a szabadban tartottuk az esti áhítatokat.

Hálatelt szívvel gondolok vissza erre a csendes hétre is és szívből kívánom, hogy az emléke kitartson jövő év augusztusának első hetéig, amikor újra „hazatérhetünk" Zselicre.

Forrás: a Várpalota-Pétfürdői Református Egyházközség honlapja