A legfurcsább csavar

, 2017-11-06 10:35:43

Minden keresztyén katolikus – furcsa ilyet hallani a reformáció 500. évfordulóján. Vladár Gábor professzor, a Pápai Református Teológiai Akadémia volt rektora, a Soproni Református Egyházközség lelkésze mégis egyetért ezzel a kijelentéssel - Fekete Zsuzsa interjúja.

Menjük rögtön a reformáció szó mélyére!

Érdekes, hogy reformátoraink nem igazán használták a reformáció kifejezést, ami a középkori egyházban olyasmit jelentett, mint renoválni, megújítani, újjászületni. A ma használt reformáció szóban benne van a „reform”, ami legfeljebb annyit jelent, hogy valamit megújítunk, de a lényeg nem változik. Kálvinék és Lutherék arra gondoltak, hogy belülről kell megújítani az egyházat, azaz lényege szerint. A reformációban egy új egyházalakulat jött létre, amit protestantizmusnak nevezünk, de református, lutheránus vagy anglikán egyházként is hívjuk ezeket az egyháztesteket. A felekezeteket a reformáció hozta létre. A legfurcsább csavar mégis az, hogy maga a katolikus egyház is felekezetté vált a XVI. században, ezért kapta a „római” katolikus jelzőt. Ezek az egyháztestek azonban nem önmagukban jelentik az egyházat, – hadd mondjam így, hogy – a református egyház, a katolikus egyház vagy az evangélikus egyház egészen egyház, de nem az egyház egésze, vagyis egészen egyház mindegyik, de semmiképpen nem lehet mondani, hogy a teljes egyházat képviselik.

De sem Luther, sem Kálvin nem akart új egyházat alapítani…

Amikor 500 éve egy Luther Márton nevű tudós szerzetes elgondolkodott és megírt 95 tételt, még nem történt egyházszakadás. Az ő fellépésének végeredménye mégis az, hogy egyházként működő felekezetek sokasága jött létre, ami óriási hatással volt Európára. A reformációt a 100 éves évfordulóján, 1617-ben ünnepelték először, egy évre rá pedig kitört a 30 éves háború, amely vértengerré változtatta Európát. Felekezetek, népek feszültek egymásnak, és ezt csak az 1648-as vesztfáliai béke tudta rendezni. Ezért is mondom, hogy napjainkban óriási feladata van a különböző felekezeteknek ökumenikus téren, és jó lenne, ha mielőbb a következő 500 évről kezdenénk beszélgetni.

Szót ejtünk a következő 500 évről is, de előtte engedjen meg egy megjegyzést. A közelmúltban azt hallottam egy előadáson, hogy minden keresztyén katolikus, csak éppen vannak wittenbergi katolikusok, genfi katolikusok és római katolikusok Mit szól ehhez?

Tökéletesen így van. Nem tudom, ki mondta, de bölcs ember volt. Az idézőjelbe tett katolicizmusból nem szabad, hogy engedjünk, tehát az egyetemes egyház mint gondolat, eszme, iránytű, ott kell, hogy legyen mindegyik felekezet gondolkodásában.

Ha ilyen egységről beszélünk, akkor mégis mi a jelentősége annak, hogy különböző egyházak léteznek?

Fiatalokkal is beszélgettem erről. Ők azt mondják, tudják, hogy összetartozunk, mégis jó, hogy különfélék, sokszínűek vagyunk, mert minden egyházban van valami egészen sajátos, különleges vonás, ami a másikban nincs meg, és amit érdemes megtartani.

A teljes interjú a www.reformatus.hu oldalon olvasható

 


Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2024. March 29., Friday,
Auguszta napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 9085
Összesen 2009. június 2. óta : 39873649