"A népébredés drága napja süt."
, 2018-03-15 08:59:53
Pap Gábor dunántúli református püspökre emlékezve tisztelgünk március 15. előtt. Az alábbiakban közöljük a püspök versét, amelyet Budavár visszavétele (1849. május 21.) alkalmából írt, és életrajzát.
Maius 21-kén
(Budavár visszavételére)
Sápad a gyermek, ki kormányrudat vett
Gyenge kezébe játszó báb helyett.
Önző lelke a gyáva félelemnek
Nyugtot nem lelő martaléka lett.
Örvényre örvény nyílik meg előtte
A zsarnoki szék megingatva reng...
A szabadságért küzdők harc-robaja
A győzelmi dala Bécsig érve zeng.
Gúnyiratjává lett önnön magának,
Minden tette egy vádló oklevél,
Melyet a nemzet elejébe tartand
Ha rémbosszúja tőle számot kér.
A számadásnak nagy napja közelget
A népébredés drága napja süt.
S ágyúdörgés közt Buda ősfalánál
Világszabadság szent órája üt.
Fölkelt a nemzet, hogy ne szabjon többé
Törvényt elébe egyes akarat.
S millióknak bosszúkiáltása
A zsarnok önkény trónusáig hat.
Megrendül a trón... a koronás bábot
Jövőjét látva félés szállja meg...
A végremény sem mosolyog már fölötte...
Segélyt keres...de nincs ki szánja meg.
Ős Budavára meghajol előttünk
Lángba borult a zsarnok fénylaka
Hol az önkénynek pokol-sarjadéka
A nép lábára bilincset raka.
Romba van dőlve... füst- s tűzoszlopával
Sötétvörösre fösté az eget,
Jelül, hogy vész van ott keletkezőben
Mely a zsarnokra csapni fenyeget.
Ármány, utolsó éjed van Budában
Sötét az éj... minő vagy ön-magas!
Nap ha kel... legelső fénysugára
A sújtó végzet bosszújának ad.
Nagy őseinek megszentelt várában
Nem hagy nyugodni többé a magyar,
A jövő titkát nem kérdve rohan meg,
Győzni vagy dicsőn meghalni akar.
Virrad... az éjnek ködfátyola oszlik,
A természet még halkan ünnepel.
Elhallgat minden... az ünnepi csendet
Vad ágyúdörgés nem zavarja fel.
Csend szok előzni minden viharcsapást
– Kit fölidéz éjjelén gyáva ellenünkre
Lesújtó vésznek viharja tenyész.
Kitört a vész...föllelkesülve szálltak
Honvédeink a várfalak felé.
Ki ellenállt a lelkesült erőnek
Ön-torlaszánál sirját föllelé.
S népünk rohant, mint a vészes áradat,
Előre tört, nem félve a halált,
S az oly sok nemes vértöl ázott vár
Ismét a nemzet birtokába szállt.
Mienk a vár most, nem sok az áldozat,
Hazánk szívének adtunk életet.
Vad ellenünk mely legyőzve esdekel
A sértett nemzet gyáva foglya lett.
S e szolgalelkű nép bűnét ismerve
Midőn remegve várta a halált,
Fegyvert letéve a magyar seregben
Bosszuló helyett nagylelkűt talált.
Föl nemzetem! a hírnév templomába
Szabadságharcod most már elvezet...
Ha ellenünket teljesen leverjük
Más nemzeteknek nyújtsunk társkezet.
Szabad nép és igy nem magunké vagyunk
Ránk elnyomott rab-nemzetek várnak.
Nyugodni fegyverünknek nem szabad
– Míg másokat rab-bilincsek zárnak.
A nép jogának tudatára ébredt
Az önkény többé nem altatja el,
Ha vértengerré lesz a hon alatta
E vér-tengerben új erőt nevel.
A sors-csapástól nem riad már vissza,
Bátran a végzet éjjelébe néz,
Enyészet éje nem borulhat rája,
Erejét edzi ezentúl a vész.”
(Buda. 849. Maj. 21-kén.)
PAP Gábor, Vönöczky Gábor (Vilonya, 1827. szeptember 10.–Komárom, 1895. november 2.) református püspök, költő, újságíró. Nemesvámoson kezdte iskoláit, majd 1847-ig a Pápai Református Kollégium hallgatójaként gimnáziumot és jogot végzett, a Képzőtársulat tagja, a Koszorú, majd a Vándor c. iskolai lapok szerkesztője. 1847 őszén Bécsbe került, ahol Huszár József kancelláriai titkos tanácsos fiának nevelője. A forradalmi Bécs eseményeiről 1847 decemberétől írt tudósításai folyamatosan jelentek meg a Jókai Mór által szerkesztett Életképekben névtelenül, P. K. G. aláírással. 1848 őszén megszökött és honvédtisztként vett részt a szabadságharcban: Előbb közhonvéd a 39. honvédzászlóaljban, majd őrmester a VIII. kerületi hadparancsnoki irodában. Hamarosan harcoló alakulathoz kéri magát így a 45. honvéd zászlóaljban előbb őrmester, majd 1849. január 16-tól hadnagy és Guyon Richárd tábornok parancsnoksága alatt részt vesz a branyiszkói áttörésben, a kápolnai és mezőkövesdi csatákban. 1849. május 16-tól főhadnagy, a Kmety-hadosztályban harcol Budavár visszavételénél, a csornai, ihászi csatákban és a temesvári ütközetben, mely után századossá léptetik elő. Utolsó ütközetét Lugosnál vívja, augusztusban Temesvárott kerül fogságba. Három hónapi őrizet és vallatás után, mint súlyos beteget bocsátják szabadon, de Vámoson újra elfogják, és a veszprémi várbörtönből is csak a betegsége folytán szabadulhat. Ezután csendőri felügyelet alatt, apja segítségével, magánúton végzi a teológiát. Lelkész Balatonarácson, Balatonudvariban, Litéren, Vörösberényben és Vilonyán. Eközben 1868-ban a Veszprémi Református Egyházmegye esperesnek, 1873-ban a Dunántúli Egyházkerület főjegyzőnek, 1874-ben püspöknek választotta meg. 1876 és 1879 között országgyűlési képviselő Tisza Kálmán oldalán. Közel 30 szépirodalmi és más lap, többek között az Életképek, a Magyar Sajtó, a Pesti Napló és a Györök-féle Balaton-Füredi Napló munkatársa. („Pap Kovács Gábor”-ként is írt.) Szülőfalujában emléktáblája van a református parókián és Pápán az Ókollégium falán, 2011 óta emlékműve a Marcaltőhöz tartozó Ihászon. Vilonyán 2013. szeptember 22-én avatták fel mellszobrát.
Vélemények, hozzászólások
A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.
2024. April 23., Tuesday,
Béla
napja van.
Látogatóink száma a mai napon: 7549
Összesen 2009. június 2. óta : 40221345
Település kereső
Látnivalók
Calix-tus Vendégház („Fogadó a Kehelyhez”, „Kelyhes Ház”),Balatonkiliti
Szálláshelyünk Siófok déli városrészében (Kilitin), a Balatonkiliti Református Egyházközség egykori lelkészlakásából lett kialakítva. A parókiaépület a vízparttól alig 5 kilométernyire található, infrastrukturálisan optimalizált környezetben (közlekedés és hírközlés tekintetében). Vendégházunk 20 fő elszállásolására alkalmas két-, négy-, hat-, valamint nyolcágyas helyiségekben. Komfortos körülmények (akadálymentesítés folyamatban) között a közös kikapcsolódás lehetőségét és élményét kínáljuk azok számára is, akik egyébként nem engedhetnék meg maguknak a siófoki nyaralást.