Húsvéti jövő

Az emberi élet legnagyobb nyomorúsága, hogy sohasem tud kitörni az idő fogságából. Magyarán, senki sem tud biztos választ adni arra a kérdésre, hogy mit hoz a holnap. Sem a személyes életünkben, sem nagy történelmi kérdésekben. Egyet tudunk biztosan, hogy az, ami ma van, el fog múlni előbb-utóbb, mert semmi és senki nem tud ellenállni az idő hatalmának.

Ám hiába fogjuk fel ezt hideg ésszel, mégis csak van az emberben valami, ami tiltakozik a mulandóság ellen, s ami azt sugallja, hogy ha minden elmúlik, akkor semminek sincs igazán értelme. Ha nincs az emberi létnek valamiféle magasabb rendeltetése, amely túlmutat az idő hatalmán, akkor tényleg kétséges, hogy mi az, ami az életnek biztos alapot adhat. Akkor minden csak a szerencsén múlik, a véletlenen, az ügyeskedésen, az alkati tulajdonságokon, azon, hogy ki hogyan tud valamiképp megfelelni a fizikai létfenntartás öldöklő versenyének. Ha nincs az életnek valami magasabb rendeltetése, amely túlmutat az idő hatalmán, akkor nem marad más, mint a kíméletlen harc az ismeretlen a jövőért, amelyet ugyanakkor senki sem ismer. De mint ezt valakitől hallottam, az ember nem versenyló. A hitetlenség az, amikor az ember elhiszi, hogy birtokolhatja a jövőt, mert urává vált az időnek.  Ez természetesen nem azt jelenti, hogy meg kell adni magunkat a vaksornak, s immár nem kell tervezni és munkálkodni. Ám tudni kell, hogy hiába minden erőfeszítés, tudás, akarat és képesség, kevés ahhoz, hogy bármit is mondjunk az ember végérvényes jövőjéről. Éppenséggel, magunktól semmit sem tudunk.

Ám mégis, a kegyelem az, hogy van olyan tudás és ismeret, amely számára a végső jövő nem ismeretlen. S ez a jövő éppen Krisztus feltámadásában vált nyilvánvalóvá. Mert ha Krisztus feltámadt, s hit által az ember vele közösségbe léphet, akkor ez azt jelenti, hogy az ember már nem a jelenből nézhet az ismeretlen jövő felé, hanem éppen fordítva, Krisztus feltámadása, a végérvényes jövő, ahonnan visszafele nézhetünk a jelenünkre. A Húsvét azt jelenti, hogy a jövő már megtörtént, s az emberi sors nem a körülmények alakulásán múlik, hanem pont fordítva, a feltámadott Krisztussal való közösségünkben a létünk végérvényes jövője már eldőlt. Alakulhatnak bárhogyan is életünk külső körülményei, mégis van valami, amin már nem fog az idő, ami túl van az itt és most esetleges világán, s ami legbensőbb lényegünket elválaszthatatlanul összeköti a feltámadott Krisztussal. Ez a húsvéti jövő.

A húsvéti jövőben való hit kiemel az idő hatalmának fogságából, mert távolabb és messzebb lát, túl az időbe zárt esetlegességek világán. Feltárul előtte az Isten által szándékolt végérvényes jövő, amely azt üzeni, hogy a létem a Krisztusban hit által nekem adott örökkévalóság része. S ha a Krisztusban adott jövőmből tekintek önmagamra, akkor lehetek igazán az, akinek lennem kellett Isten eleve elrendelt akarata szerint. Nincs olyan emberi tudás és képesség, amely ennél többet tudna mondani.

Áldott Húsvéti Ünnepeket minden kedves Olvasónknak!

Köntös László, felelős szerkesztő