„Jön már a hegyeken az örömhírhozó…”

(Náhum 2) A prófétai könyvek rendkívüliek a biblia szövetében. Ezekben egyszerre érvényesül több alapvető szempont: – a személyes és a közösségi elem; – az őszinte, emberi, személyes hang, és mégis az egyes ember közéleti felelőssége; – a költői finomság, mélység és magasság, valamint a bűnrontotta világ realitása, illúziók nélkül. 

A prófétai könyvekben egyszerre érvényesül ítélet és kegyelem, törvény és evangélium, múlt, jelen és jövő. A próféták hangsúlyozzák Isten Igéjéből meghallott akaratát, és hitvallós bátorsággal mutatnak rá a történelem konkrétumaiban minden elhajlásra; – miközben Isten népe számára féltő szeretettel hirdetik meg a megváltás reménységét, a gonosz végső esélytelenségét (2–14), az örömhírhozó közeledését (1). Jézus Krisztus jön, eljött, itt van, visszajön! Náhum próféta könyve is ilyen komplexen, egységesen ihletett: az egész világ ott nyüzsög benne, de Isten krisztusi kezében. Kár, hogy mi csak, hol az egyik, hol a másik elemet tudjuk mindig kidomborítani: aki közéletileg elhívatott, az elnyomja a személyes emberit; – és folytathatnánk a „szűkítések” sorát. Örömhozó, jöjj, aki „mindent egyben” látsz, hordozol, megváltasz (1).

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/