„…amilyen mértékkel ti mértek…”

(Lukács 6,37–42) – 1. Vannak olyan Testvérek, akiknek mindig mindenről van kritikus véleményük. „Ezeknek” soha semmi nem jó, soha semmi nem elég. „Ezek” tökéletesen tudják, hogyan kellene, „kioktatnak”, de igazából alig tesznek valamit. 

– 2. Jézus Krisztus először a törvény nyelvén fogalmaz, amikor azt mondja, hogy amilyen mértékkel mérünk; – nekünk is olyan mértékkel mérnek majd. Ne áltassuk magunkat! Mondjuk ki: – Nem kedveljük túlzottan azokat az embereket, akik egyszer–kétszer már nekünk jöttek; – megjegyezzük őket, és csak idő kérdése, hogy mikor indul el visszafelé a bumeráng. Ez így van. Csakhogy ez nem krisztusi. Jézus nem ilyen értelemben beszél a mértékről. Sőt, ezt a fajta „visszacsapó mértéket” megítéli. – 3. Nem arról van szó, hogy nem lehet ítéletet mondani, építő véleményt megfogalmazni. Isten akarata sokszor csak határozott kritikával képviselhető, a sértődést, a megbántódást is felvállalva. Nem attól szeretet a szeretet, hogy mindent elnéz. A lényeg a „mérték” minőségén van. Milyen lélekkel „mérünk”: a kárhoztatás vagy a mentő szeretet lelkületével?

Július 8. vasárnap – A teljes igemagyarázat

 (38) „…amilyen mértékkel ti mértek…” (Lukács 6,37–42) 

 – 1. Vannak olyan Testvérek, akiknek mindig mindenről van kritikus véleményük. 

Ezt ki is mondják. 

Vannak végletek is: Amikor valakinek soha semmi nem jó, soha semmi nem elég. 

Egyre többen vannak ilyenek, akik tökéletesen tudják, hogyan kellene, de igazából alig tesznek valamit. 

Ők a nagy „elméleti kritikusok”, az egyház nagyurai; – de mivel ilyenek, ezért mások tartanak tőlük, és egyre nagyobb a hanguk. 

Lebénító tapasztalni ezt a lelkületet: Soha semmi nem jó, soha egy köszönöm, egy bátorító észrevétel, csak a bántó vélemény, vagy a durva megjegyzések sora, miközben a másiknak lóg a nyelve… 

– 2. Jézus Krisztus először a törvény nyelvén fogalmaz, amikor azt mondja, hogy amilyen mértékkel mérünk, nekünk is olyan mértékkel mérnek majd. 

Ha egy ideig nem is látható az „amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten” szabálya; – gondolatban mindenképpen ez érvényesül. 

Mert ne áltassuk magunkat!

Mondjuk ki: – Nem kedveljük túlzottan azokat az embereket, akik egyszer–kétszer már nekünk jöttek; – megjegyezzük ezeket, és csak idő kérdése, hogy mikor indul el visszafelé a bumeráng. 

Ez így van.

Csakhogy ez nem krisztusi.

Jézus nem ilyen értelemben beszél a mértékről.

Sőt, ezt a fajta „visszacsapó mértéket” megítéli.

– 3. Jézus Igéje az Isten országának üzenete.

Nem arról van szó, hogy nem lehet ítéletet mondani, építő véleményt megfogalmazni. 

Isten akarata sokszor csak határozott kritikával képviselhető, a sértődést, a megbántódást is felvállalva. 

Nem attól szeretet a szeretet, hogy mindent elnéz. 

A lényeg a „mérték” minőségén van, nem a mennyiségén.

Vagyis nem arról beszélünk, hogy hányszor mondunk ítéletet a másikra, és hányszor hallgatunk tapintatosan; – hanem hogy milyen lélekkel tesszük azt: – a kárhoztatás vagy a mentő szeretet lelkületével? 

Erről a mértékről beszél az Úr. 

Aki az ítélkezés, a kárhoztatás lelkületével mér, aki élvezi a másik böködését, ezzel szórakozik, ezzel akar kitűnni, netán így merészel gőgös felsőbbrendűséggel Isten ítélőszékébe ülni; – azt mentő szeretettel kötelességünk azonnal leállítani; – hiszen Ő is Isten ítélete alatt áll, akárcsak mi. 

Mindnyájan az Úr Jézus Krisztus mentő szeretetéből élhetünk, aki nem kárhoztatott, hanem jogos ítéletünket magára vette, mentő, megváltó szeretetével. 

Éppen ezért én mindenekelőtt és sokáig a tapintatban hiszek; – ebben a durva világban egyre inkább!

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/