„…eltékozolta vagyonát…”

Steinbach József, 2018-09-02 04:00:00

(Lukács 15,11–32) Halottnak tekintettük az Atyát, fogtuk az örökséget, és önző tobzódásban eltékozoltuk azt. Ebben vagyunk most (11–12). Nemsokára „elfogy”, tönkremegy az örökség ebben a kicsapongásban (13). 

Előbb–utóbb beköszönt a nélkülözés, a nagy nyomorúság és éhínség (14). Persze mindig vannak olyanok, akik annyi vagyonnal rendelkeznek, hogy „látszólag” meg tudják venni a bőséget a legnagyobb bajban is: de ezek számára is eljön majd, a halál árnyékának völgyében az evilági nélkülözés, amit pénzzel nem tudnak megvenni, és rövid idő alatt egyszerre élnek át nagy kínt, mert nem is szokták azt. Itt rólunk van szó. Döbbenjünk rá, mennyi mindenünk van, és milyen tékozlóan bánunk az Úrtól kapott javainkkal. Az élő Isten nélkül az ember csakis tékozló lehet, a legjobb fajta is. Valóságos megtérés kell! A nagy mélységek javunkra lehetnek, hogy ne így haljunk meg! (Ézsaiás 38,17) Isten, az övéit nem hagyja ebben a tékozlásban. Legyen áldott érte!

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Ez egy olyan példázat, amelynek gazdagságát egy héten át magyarázva sem tudjuk kimeríteni. Ezért most csak az első pár verssel tudunk foglalkozni.

A disznók moslékja? „Ezek” mind, erkölcsi, lelki, szellemi, hitbéli értelemben pedig mélyebben vannak, mint a disznók (15), noha gazdagok, közülük sokan szépek, okosak, tehetségesek; – és mégis. Ez nem torzítás. Elég egy apró bepillantás a „menők” életébe, és azonnal kiderül.

De ne másokra mutogassunk. Éppen ez ennek a példázatnak a legfontosabb üzenete: „Ott, ahol most is azt hiszed, hogy másokról beszélek, bólogatsz, de magunkról, én rólam, rólad mesélek...” (Kowalski meg a Vega).


Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/



Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2024. March 29., Friday,
Auguszta napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 15488
Összesen 2009. június 2. óta : 39880059