Egy lélekemelő hét - a Sáregresi Egyházközség látogatása a Wermelskircheni testvér-gyülekeztnél

A sáregresiek testvér-gyülekezeti kapcsolatai igen aktívak. Tavaly látogatták meg Kárpátaljáról a badalóiak, most pedig a wermelskircheniekhez mehettek az egresi fiatalok.

A sáregresiek testvér-gyülekezeti kapcsolatai igen aktívak. Tavaly látogatták meg Kárpátaljáról a badalóiak, most pedig a wermelskircheniekhez mehettek az egresi fiatalok.

Habár német atyánkfiai az ország nyugati részén laknak, mi mégis keletnek vettük először az útirányt október 22-én, hogy Luther Márton városában egy napot eltölthessünk. Wittenbergről sokan sokféle beszámolót közöltek már az elmúlt időszakban, hiszen nagyon hangulatos településről van szó, aminek a reformáció jubileuma külön hatást adott. Mind a vártemplom, mind a belváros, mind a Hundertwasser-ház rendelkezik egy sajátos bájjal a (volt) keletnémet szocreál közepette. Annyit azonban megállapíthattunk: ide még vissza kell jönni!

Innen az út Wermelskirchenbe eléggé keserves volt, mert a német autópályák számos szakaszán végeznek javítási munkálatokat, amihez roppant nagy autóforgalom társul „érdekes" közlekedési kultúrával, így csak késő este érkeztünk meg vendéglátóinkhoz.

Másnap egyből belevetettük magunkat az intenzív programokba: Leverkusenben egy szeméterőműbe nyerhettünk pillantást, amellyel fűtik a környék házait és a Bayer Leverkusen stadionját, valamint áramot termelnek több ezer háztartásba, ezt mind hulladékból. A visszamaradt mérgező anyagokat különböző egyszerű eljárásokkal lebontják és a fémeket pedig kiszedik. Nagy hatást tett ránk a szemlélet és a technológia, így annyit kérdezgettünk, hogy a másfél órás vezetésből két és fél óra lett. A közeli japán-kerti sétánk után pedig a Bayer-gyár működéséről hallhattunk, amelyben érdeklődésünk hatására ismét jóval több időt töltöttünk a kelleténél, de az esti házicsoport összegyülekezésére még éppen időben odaértünk, ahol találkozhattunk olyan wermelskircheni veteránokkal, akik már húsz éve is segítettek a gyülekezetünkön.

A csütörtöki napon volt alkalmunk egy (világi) idősek napközi otthonában bemutatni Magyarországot és gyülekezetünket, és számos tévedést eloszlatni, ami a külföldön terjeng a magyarokról. Ez egy jó krumplistészta mellett szinte „maradéktalanul" sikerült. Délután pedig a Wupper folyó mellett tekerhettünk sínkocsikkal, egy használaton kívüli vasúti pályán a remek őszi időben.

A következő napon az Észak-Rajna-vesztfáliai parlamentbe tettünk látogatást Düsseldorfba, ahol Rainer Deppe kereszténydemokrata képviselő tájékoztatott minket a német tartományi választási rendszerről és az ottani viszonyokról. Ezután megtekintettük a Landtag épületét és a belvárost. Este találkoztunk azokkal a fiatalokkal, akiket már vendégül láthattunk Sáregresen és most újra felvehettük a fonalat egy kis tekézés mellett.

Szombaton megnéztük a híres solingeni pengéket, a fémmívesség fejlődésének élvezetes bemutatásával a kezdetektől a „Made in Solingen-minőségig." Este magyar napot tartottunk túrós csuszával és paprikás krumplival. Ezt egy humoros diavetítés készítette elő a magyar sajátosságokról és a finom vacsora után népdalokat énekeltünk, a programot pedig egy kis moldvai tánctanulással zártuk. Az egybehangzó vélemény szerint átlag feletti volt az alkalom mind minőségében, mind mennyiségében.

Vasárnap az úrvacsorában teljesedett ki a közösségünk. Ajándékul kapott mindenki tőlünk egy kis német nyelvű brosúrát a magyarokról, melyben olvashatnak a történelmünkről, egyházunkról, feltalálóinkról és az irodalmunkról. A gyülekezetnek pedig egy képet adtunk melyben a keresztszemes hímzésű sáregresi templom emlékezteti a német testvéreket, hogy Magyarországon abban a templomban imádkoznak értük vasárnapról-vasárnapra.

Nehéz volt búcsút venni a wermelskircheni barátainktól, de tudjuk, hogy amit tőlük kaptunk ismeretben és lélekben, azt itthon kell kamatoztatni egyházunk és népünk javára, az Úr dicsőségére. Ő tartsa meg ezt a jó kapcsolatot közöttünk!

 Boza Kristóf

Forrás: Mezőföldi Református Egyházmegye honlapja