A nemzeti ünnep lelki dimenziója

Máté László, 2019-03-15 04:00:00

A történelem nem csak a könyvekbe, hanem a lelkekbe is íródik. A könyvekben a történelem újraírható, a lelkekben nem. Lehet a valós időben sokszínű egy-egy esemény megítélése, de mire történelemmé válik, addigra egy közösség biztonsággal tudja: kik voltak a hősök, kik lettek mártírrá, ki volt az ellenség, ki lett árulóvá. Ki aratott győzelmet, és ki szenvedett vereséget.

Ezért őrizte meg népünk az 1848. március 15-i események, és az azokat követő harcok emlékét úgy, mint egy forradalom és szabadság emlékét. Hasonlóan az 1956-os eseményekhez, amelyről évtizedekig a hivatalos könyvekkel ellenében a lelkek őrizték az igazságot, mindaddig, amíg ki lehetett azt mondani, úgy a 171 évvel ezelőtt a pesti utcán elkezdődött, és másfél év után a világosi mezőn elbukott küzdelem mára úgy íródott a magyar lelkekbe, mint nemzetünk egyik legszebb emlékű forradalma és szabadságharca. Amikor az évfordulón összegyűlünk, és újramondjuk a történetet, akkor magunk is azonosulunk ezzel az emlékezettel, és igyekszünk azt úgy átadni a következő nemzedékeknek, ahogyan magunk is kaptuk.

A keresztyén ember ezen a napon is az élő Isten előtt áll, ezért számára a nemzeti ünnepnek is van „lelki dimenziója”.  A lelki dimenzió azt jelenti, hogy ünneplésünket gazdagító felismerések adatnak - a hitben. Néhányat soroljunk fel ezek közül! Ilyen felismerés, hogy nemzeti ünnepen nem a történelmet kérdezzük, hanem az élő Istent, mert csak Istent kérdezve lehet számunkra a történelem az Élet tanítómestere. „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt 90, 12). További felismerés, hogy a történelem tanítása nem a múlt, hanem a jövő felől érthető jól. A keresztyén ember Isten előtti ünneplését meghatározza a végső dolgokról, a történelem végéről nyert kijelentés: „a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára”, de addig „az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig”. (Róma 8, 21,k)    Ezért nem válik abszolút igazodási ponttá egyetlen történelmi esemény és kor sem a keresztyén ember számára, mert az ő végső igazodása Krisztusban van: az Általa nyert, és egykor Vele kiteljesedő dicsőséges szabadságban. A szabadság dicsőséges nemzeti ünnepén is várunk „a fiúságra, testünk megváltására” (Róma 8 23). Addig „nincs itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük” (Zsid 13,14).

 

Petőfi költeményét 1848. március 19-én nyomtatta ki a Pápai Református Kollégium Nyomdája. Lelőhely:Pápai Református Gyűjtemények. 

Ám éppen ezért: az az örökérvényű bibliai taníttatásunk, hogy valódi harcunk soha nem test és vér ellen van, hanem „erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen” (Efézus 6,12), arra kötelez minket, hogy bűn és ördög ellen szabad lelkiismerettel harcoljunk. (Heidelbergi Káté 32. k.) Nemzeti ünnepen tegyük fel a kérdést: vívjuk-e szabadságharcunkat? Felvállaljuk-e az ütközetet naponta, és harcba indulunk-e viharos történelmi időkben a keresztyén hit melletti kiállással, áldozatvállalással, a csendes békeidőkben, bibliaolvasással, imádsággal, szolgálattal? Odaszánjuk-e magunkat arra, hogy a történelem Ura minden időkben lelki szabadságharcba vezessen minket Fia, Jézus Krisztus által mindaz ellen, ami támadja az ő igazságát? Kérjük-e, hogy egyéni életünkben, családjainkban, iskoláinkban, munkahelyeinken, ünnepeinkben ne úgy legyen, ahogyan mi akarjuk, hanem úgy, ahogyan ő akarja?  

Március 15-én tisztelgünk azok emléke előtt, akik egy magasabb ügyért készek voltak személyes életükben áldozatot hozni, és így azokat a napokat történelmi időkké tették. Áldó imádság mellett mondjuk el szent neveiket, adjunk hálát értük! Magasztaljuk Istent Fiáért, Jézus Krisztusért, Aki a kereszthalál kínját és a pokolra szállás rettenetét vállalva a legnagyobb áldozatot hozta értünk, minden emberért és népért, hogy megszabadítson bűnből, kárhozatból, halálból, és üdvözítsen minket! Őtőle kérjünk erőt, és Őreá tekintsünk, hogy akár csendes, akár háborúságos napokban hűséggel harcoljunk az Ő országáért és igazságáért!

A szerző a Tatai Református Egyházmegye esperese.

Megjelent a Reformátusok Lapja 2019. március 17-i számában.

 


Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2024. March 29., Friday,
Auguszta napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 13834
Összesen 2009. június 2. óta : 39878404