Lelki hajlék - A Balatonakarattyai Református Templom alapkőletétele

Némethné Sz. Tóth Ildikó, 2019-03-18 08:13:35

2019. március 9-én délelőtt került sor Balatonakarattyán az épülő református templom ünnepélyes alapkőletételére. A már emelkedő falak ölelésében gyülekeztek össze a meghívott vendégek, és a borús idő ellenére is számos érdeklődő a hálaadó istentiszteletre.

Németh Péter lelkész köszöntötte a megjelenteket, a 26. zsoltárt idézve: „Uram, szeretem házadat”. Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette az Igét a 90. zsoltár alapján: „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre”, megfogalmazva a lelkileg hajléktalan embernek szóló evangéliumot arról, hogy az Örökkévaló Isten Jézus Krisztusban befogadó, oltalmazó hajlékunkká lett.

Ezután Császár Attila, a Veszprémi Református Egyházmegye esperese imádságban adott hálát, és kért áldást Isten házára és a helyi gyülekezetre. majd Köntös László, az egyházkerület főjegyzője osztotta meg gondolatait a hallgatósággal arról, hogy jelen korunkban mi a templomépítés értelme. A templom lényege, hogy az az Istennel való találkozás helye, ugyanakkor hitünknek, jövőképünknek, hovatartozásunknak is kifejeződése: hitvallás.

Az alapkőletétel alkalmából köszöntést mondott Dr. Huszár Pál, a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka, a Zsinat világi elnöke, Matolcsy Gyöngyi, Balatonakarattya polgármestere és Dr. Kontrát Károly országgyűlési képviselő, a Belügyminisztérium államtitkára.

Végül Némethné Sz. Tóth Ildikó lelkész beszélt az akarattyai templom múltjáról és jelen helyzetéről, majd Bollók Gyula gondnok ismertette a jelenlevőkkel az elhelyezésre kerülő időkapszula tartalmát. Az alapkőletétel alatt a gyülekezet a 392. dicséretet énekelte: „Az egyháznak a Jézus a fundámentoma”. Az istentisztelet püspöki áldással és a Himnusz eléneklésével zárult.

 

Az ünneplőket ezután a templomtelekkel szembeni étteremben látta vendégül a házigazda egyházközség.

Az alábbiakban közöljük Némethné Sz. Tóth Ildikó beszédét:


Kedves Ünneplők, Szeretett Testvérek! 

Miután már végig hallgathattuk-gondolhattuk, hogy „Miért építünk templomot?” Akarattyán, én most azt a kérdést tenném fel, hogy „Miért most és miért itt?

Ezekre a kérdésekre természetesen léteznek szimplán emberi válaszok is: Mert most érkezett rá állami költségvetési támogatás – amit nagyon szépen köszönünk – , és mert hosszas keresgélés után itt találtunk éppen eladó telket, ráadásul a volt kertmozi mellett, ahol az önkormányzat a templom számára nyilvános parkolót alakít ki – amit szintén nagyon szépen köszönünk.

Ha azonban mélyebben belenézünk a múltba, a most és az itt mélyebb értelmet nyer.

Akarattyai református templom építésének a lehetősége már 1943-ban felcsillant, mikor a gyülekezetnek – a katolikus testvérekhez hasonlóan – telke lett Isten háza számára. A helyi Fürdőegyesülettől vásárolták a Rákóczi tér Brassói u. felőli részén, és a hívek nagy mennyiségű vörös követ, építőanyagokat is odahordtak már, ez a templom azonban nem épült fel. Az akkori lelkész, Fáber Kovács Gyula súlyosan megbetegedett, később kórházba, szanatóriumba került, és néhány év múlva el is hunyt, így nem tudta irányítani, képviselni az építkezés ügyét.

A tanácselnök utána elvette a telket, az építőanyagokat pedig elhordták. A lelkészutód, néhai Kuti József lelkipásztor pedig hiába próbált már a valamikori tulajdonnak érvényt szerezni.

Ahogy annak idején, a messzi történelmi múltban, Isten megengedte a jeruzsálemi templom lerombolását, és a népére mért 70 éves babiloni fogságot, de azt is, hogy annak leteltével a hazatérők – immár az Úr kegyelméből – újra felépítsék az Ő hajlékát: így vétetett el tőlünk, az akarattyai reformátusoktól ugyancsak 70 esztendővel ezelőtt a templom reménye, hogy most – Isten kegyelméből – mégis megépüljön. Megrendítő volt rádöbbennünk, hogy bizony éppen 70 év! És annál nagyobb a szívünkben a hála, hogy Isten – egészen váratlanul, mintegy csodaképpen – megadta ezt. De úgy is fogalmazhatnánk, hogy történelmi igazságtétel pillanata ez: amit a kommunista államhatalom elvett, a mostani visszaadta.

Ez alatt a hét évtized alatt persze azért mindig volt istentisztelet Akarattyán. A maga idejében Kuti József gondozta a gyülekezetet, azután utódja, Németh Gyula járt ki rendszeresen szolgálni, a budapesti Lónyai református gimnázium volt igazgatója, Kondói Kiss József adományának köszönhető kis Imaházba.

Az akarattyaiaknak, de talán sok keneseinek is ismerős Treiber Lajosné Rózsika néni neve, aki Akarattya életének aktív részese és kis gyülekezetünknek is hűséges tagja volt, és gyakran hívta meg otthonába, szépséges virágaival beültetett kertjébe a hétközi bibliaóra alkalmát. Épp a jelenlegi lelkészek, Németh Péter és felesége, szóval a mi ide érkezésünk előtt halt meg. Nem ismertük, csak hallomásból, amikor a telekvételről döntenünk kellett, fogalmunk sem volt arról, hogy hol lakott. Hogy hol volt az az otthon és kert, ahol a fák alól imádság és ének hangjai szálltak fel, talán egy majdani templomért is…

És most érkeztünk el a „miért itt” kérdéséhez. Mert a vásárlás után derült ki számunkra, hogy ez a telek volt az!

Nem véletlen hát, hogy most és itt, hanem Isten kegyelmes döntése. És ez ad nekünk reménységet arra nézve, hogy az Ő áldása lesz ezen a templomon, aki múlt, jelen és jövendő Ura.

Végezetül még annyit, hogy az elhelyezett urnára, időkapszulára nem kerül sem most, sem később díszes márványlap. Mert fölötte a szószék és az úrasztala fognak állni. A templom lelke lesz felette, ahonnan Isten Igéje szól majd, és Krisztus értünk kiontott vérének és megtöretett testének szent jegyei hirdetik az Ő kegyelmes szeretetét.

Némethné Sz. Tóth Ildikó, lelkipásztor



Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2024. March 28., Thursday,
Gedeon , Johanna napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 5603
Összesen 2009. június 2. óta : 39859360