„…kerülte az álom a királyt.”

Steinbach József, 2019-10-27 04:00:00

(Eszter 6) Ismerjük az álmatlanságot? Ez a kifejezés valójában a rossz alvásra utal. Nehéz kérdés! Egyrészt azért, mert bármi belemagyarázható abba, ha valaki rosszul alszik: ideges természetű az illető, sok a gondja, megszólalt a lelkiismerete; ismerjük a mélylélektani magyarázatokat is.

Ha egy „király” álmatlan, az megint más…

Egy „királynak” sok baja van: akarva-akaratlanul is emberek sokaságának életterhét cipeli; még akkor is, ha „ledelegálja a feladatot”, mégis ő cipeli a felelősséget. 

A „király” álmatlan, mert sejti, hogy valami folyamatosan történik a háta mögött, amit ő nem tud (1). Egy vezető rémálma az, hogy félrevezetik azok a munkatársai, akikben kénytelen megbízni (4; 6–10). Hámán „agyafúrtsága” azonban csődöt mondott, mert az Úr kezében van a király, amíg álmatlan és felelős életet él.

Egy „király” mindig „mesterlövészek” célpontja: hiszen ott áll a kirakatban. Lám, kiderül, hogy egy „királynak” mindig vannak haragosai, mert feltételezve most a legoptimálisabb helyzetet, még a legjobb indulattal sem dőlhetnek el a dolgok úgy, hogy az mindenkinek jó legyen. Akiknek érdekei sérülnek, azok bosszút esküsznek, és a király életére akarnak törni (2). Isten azonban királyát „nem engedi”: megvédi, vagy időben „kiemeli” őt (2).

Eleve nagy kérdés, hogy a „kirakatozás”, az „ügyintézés” és a tényleges elvek mentén haladó, érdemi, építő munka milyen viszonyban állhat egymással, miközben a vezető nem ura a saját idejének, és összevissza rángatják mindenfelé, meg rángatják bele mindenbe. Tudom, ismerem a vezetéselmélet okos felismeréseit: rossz az a vezető, akit rángathatnak. A valóság azonban nem elmélet. Isten kiszabja mindenre a kellő időt és erőt, vezeti az általa választott királyt.

A „király” vállára mindig nehezednek elintézetlen, lezáratlan ügyek, amelyek aztán újból felkavarodnak, akár a távoli múltból is, és elintézés után kiáltanak. Mindig vannak meg nem jutalmazott jótevők. Ezek is megsértődhetnek, hogy lám, még egy köszönömöt sem mondott nekünk a király (3). Valójában Isten intézte el az elintézetlen ügyeket: a Jézus Krisztusban (Titusz 1,5).

Amikor a király megköszönte Mordokaj hűségét (11), akkor Isten igazságszolgáltatása érvényesült, aki az események Ura. Isten igazsága mindig ilyen: megalázottakat emel fel, és hatalmasokat dönt le (Lukács 1,52). Nem azért, mert Mordokaj annyira jó és Hámán annyira gonosz, hanem mert Isten jóságában megkapaszkodhat a hívő (12). 

Egy „király” nyomorúsága, hogy valójában egyedül van, nincs embere (János 5,7). Van emberünk: Jézus Krisztus! Nem álmatlan az a „király”, aki a „Királyok Királyában” bízik!

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/



Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2024. March 29., Friday,
Auguszta napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 17479
Összesen 2009. június 2. óta : 39882051