„Együtt épültök Isten hajlékává…” - Október utolsó vasárnapi perselyadomány

Október utolsó vasárnapján a magyarországi reformátusok a kalocsai református gyülekezet templombővítésére adakoznak - a Reformátusok Lapja beszámolója.

Nincs könnyű dolga a kalocsai reformátusoknak a katolikus érseki városban, ahol egészen a 19. századig tiltották a protestánsok betelepülését. A reformátusok és az evangélikusok Isten kegyelméből mégis gyökeret eresztettek az alföldi településen.  A gyülekezetet egy 1880-as, Foktőn készült presbiteri jegyzőkönyv említi először, ugyanis a kalocsai protestánsok akkor még Foktőre jártak ki istentiszteletre. A presbiteri gyűlésen arról hoztak döntést, hogy a kalocsaiak önállósodni szeretnének mint fiókegyházközség. „Eme zsenge gyülekezet megáldatván és Isten oltalmába ajánltatván” – így zárul a jegyzőkönyv, ezután létrejöhetett az önálló kalocsai gyülekezet harminckét fővel.

Egy korábbi zsinati döntés értelmében a reformáció hónapjának utolsó vasárnapján befolyt perselyadományokat minden évben egy kiemelt ügy támogatására ajánlják fel a gyülekezetek. Idén a kalocsai gyülekezet templombővítéséhez járulhatnak hozzá a reformátusok az október 27-i vasárnapon perselybe helyezett adományukkal.

A református közösség az erőszakos áttérítések ellenére évről évre gyarapodott, majd 1927-ben anyaegyházközséggé vált, de temploma még ekkor sem volt. Állandó istentiszteleti helyük is csak azután lett, amikor egy gyermektelen ügyvéd, aki szívén viselte a gyülekezet sorsát, az egyházkerületre, illetve az egyházközségre hagyta vagyonát, ideértve egy belvárosi, emeletes polgári házat is.

Imaterem, amely templom

A ház a Kalocsai Fegyház és Börtönnel átellenben, az egykori zsinagóga szomszédságában áll a Hunyadi János utcában. Kívülről csak néhány tábla és az alkalmakat hirdető vitrin árulkodik arról, hogy a falakon belül működik a Kalocsa-Fajszi Református Missziói Egyházközség, amelynek vezetője 2015 decembere óta Gera-Csontos Hajnalka. A barna fakapu hosszú folyosóra nyílik, amelynek jobb oldalán az imaterem, bal oldalán a korábbi parókia, végén pedig a belső udvar található. Falain parafatáblák sora fut végig, amelyeken a gyülekezeti életet bemutató fényképek, gyerekeknek szóló, igés-rajzos plakátok lógnak.

Együtt lépünk be Gera-Csontos Hajnalka lelkésznővel, Bóna József gondnokkal, Mező Lászlóné Katika tiszteletbeli presbiterrel az imaterembe, ahol kellemes meleg fogad. Berendezésében reformátusan puritán, fehérre meszelt falai, barna padsorai között egyből otthon érezzük magunkat. A szószék felett a Zsidókhoz írt levél egyik fontos üzenete szól a betérőkhöz: „Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.”

„1932-ben lett kész ez a kis imaterem, amelyet mi templomnak nevezünk. Mindössze hatvan négyzetméter, hatvannégy ülőhely van a padokban” – mutat körbe a helyiségben a lelkész, és hozzáteszi: „Székekkel növeltük a férőhelyek számát, még a folyosót is kihasználtuk e célra.  Az évek alatt persze többször volt felújítás, kisebb átalakítás, de a bútorzat eredeti. A régi harmóniumunk 1923-ból származik, de most már egy presbiter által adományozott elektromos orgonát használunk.”

Gyermekek a gyülekezetben

A tizenötezer lakosú Kalocsán a legutolsó népszámlálási adatok alapján közel ezren vallották magukat reformátusnak, a választói névjegyzékben száznyolcvan név szerepel, míg a vasárnapi istentiszteleteket hatvan-hatvanöt fő látogatja rendszeresen, de gyakran előfordul, hogy a folyosón lévő székekre is szükség van. Ünnepben dupla istentiszteletet tartanak. Bóna József gondnok örömtelinek tartja, hogy a gyülekezet magját a fiatal, kisgyermekes családok alkotják, a magas gyereklétszám a keresztelők és a konfirmandusok számában is visszaköszön. „Tavaly harmincegy keresztelőnk volt, az az előtti évben húsz, 2016-ban pedig tizenkettő” – mondja Gera-Csontos Hajnalka. „Idén és tavaly is tíz-tíz konfirmandus tett bizonyságot Kalocsán, a szórványba tartozó Szakmáron pedig hat gyermek készül a pünkösdi konfirmációra” – teszi hozzá a lelkipásztor.

A magas gyereklétszám miatt a gyülekezet vezetői is inkább a gyerekprogramokra koncentrálnak, így minden évben szerveznek hittantábort, és néhány éve már templomtúrákat is tartanak a kicsiknek, idén Kiskőrös lesz az úti cél. „Megnézzük a református és az evangélikus templomot, majd ellátogatunk a baptista gyülekezetbe is. Tavaly felmerült az ötlet, hogy jó lenne, ha a gyülekezet is kirándulna, akkor megszerveztük a felnőtt templomtúrát Székesfehérvárra, amely jól sikerült, derűs hangulatban telt” – árulja el a lelkész. A városban és a környező településeken összesen hatvanöt hittancsoport működik hat iskolában és százhatvanegy diákkal, a hitoktatói feladatokat a lelkésznő mellett két főállású hitoktató és egy megbízott látja el.

Miközben a gyerekekről beszélgetünk, betoppan a templomba a lelkésznő két kislánya, Eszter és Zsófi, illetve a gondnok fia, Benedek. Hamar kiderül, hogy a tizenegy éves fiú lelkésznek készül, Zsófi kántor szeretne lenni, míg Eszter inkább a gondnoki feladatot látná el szívesen majd felnőttként egy gyülekezetben.