Áldjátok az Urat, hogy ti is áldássá lehessetek

75 éves fennállására és alapító lelkipásztorára, Farkas Józsefre emlékeztek február 12-én a budapesti Gyulai Pál utcai Református Gyülekezetben. A hálaadó alkalmon szolgált Steinbach József püspök, aki Farkas József életművével behatóan foglalkozik. A néhai lelkipásztor lányával, Somhegyiné Farkas Judittal közösen szerkesztve a Dunántúli Református Egyházkerület kiadásában megjelentettek több prédikációs kötetet is Farkas József igehirdetéseiből.

A hálaadó istentiszteletre teljesen megtelt a budapesti Gyulai Pál utca 9. számú ház első emeleti nagy imatereme. 75 évvel ezelőtt ugyanitt, ugyanebben az órában hangzott el először Farkas József nagytiszteletű úrtól: Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól.

Az apostoli köszöntést ezúttal Farkas József utódja, Karsay Eszter nagytiszteletű asszony mondta el. Üdvözölte a gyülekezet ünnepi alkalmán megjelenteket, kiemelten Steinbach József püspököt, aki az igei szolgálatot elvállalta, valamint Veres Sándort, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnokát és Gyügyei Attilát, a Budapest-Északi Református Egyházmegye főgondnokát.

A püspök a 134. Zsoltár alapján hirdette az Úr igéjét: „Áldjátok az Urat mindnyájan ti, akik az Úr szolgái vagytok, akik az Úr házában álltok éjjelente! Emeljétek föl kezeteket a szentély felé, és áldjátok az Urat! Áldjon meg téged a Sionról az Úr, aki az eget és a földet alkotta!”

„Visszatekintve erre a 75 esztendőre van miért áldani az Urat” – mondta Steinbach József. Az Úr iránti hálaadással szólt Isten emberi eszközeiről, akik az Ő országának építését elkezdték és végzik mind a mai napig a Gyulai Pál utcai Református Gyülekezetben. Áldás az Úrnak a gyülekezetért, az itt szolgálókért, gondnokokért, presbiterekért, az igehirdetőkért, Farkas Józsefért és Karsay Eszterért, az igehirdetéseknek a sokaságáért, amelyek ezt a gyülekezetet áldássá tették nemcsak Budapesten, hanem szerte az országban.
Az igére mutatva a püspök kiemelte, hogy áldani az Urat azt jelenti, leborulni Ő előtte alázattal és elismerni, hogy Ő az egyetlen, igaz Úr. Isten magasztalásában erő van, Őt áldva felragyog teremtő, megtartó és megváltó szeretete, amit megmutatott nekünk egyszülött fiában, Jézus Krisztusban. Az Isten áldását a felemelt kezek képével példázó zsoltáros szavaira utalva Steinbach József úgy fogalmazott, hogy az Isten áldása nemcsak a leborulást, hanem a lélekben való felemelkedést is jelenti: az Úrhoz fordulok, Őfelé nyújtózom, a kegyelmébe kapaszkodom.
A zsoltár Isten áldását nézve konkrétan említi az Úr házát, ami a templomba járás fontosságát üzeni. Megjelenni az Ő színe előtt a testvérek közösségében, az istentiszteletre áldozni az időt.
A zsoltár egyszer az Isten áldása, és egyben az áldott Isten áldásáért való könyörgés is. Az Úr áldása nélkül elveszünk. Nélküle nem lehet egymásra odafigyelő, boldog életünk: „Urunk, áldj meg bennünket, mert csak Teveled lehet áldott az életünk a Te dicsőségedre, a másik javára és önmagunk épülésére.”
Áldani az Urat, könyörögni mindenre elégséges áldásáért, azért, hogy mi magunk áldássá lehessünk ebben a világban a magunk helyén. Steinbach József kiemelte, hogy az Isten elnyert áldásának szolgálata, hogy továbbadói legyünk annak ott, ahová az Isten helyezett bennünket. Hiteles keresztyén életünkkel világítsunk a világban, konkrét cselekedetekkel közvetítsük, adjuk tovább Isten áldását. Erősíteni a lankadó, megfáradt kezeket, életeket, szelídíteni a durva kezeket, életeket.
„Áldott legyen az Isten, hogy ez a gyülekezet itt a Gyulai Pál utcában 75 éve áldja az Urat Jézus Krisztusért, könyörög az Isten áldásáért és továbbadja az Úr áldását. Legyen ez így még sokáig egészen Jézus Krisztus visszajöveteléig” – zárta igehirdetését Steinbach József.

Az istentisztelet után megünnepelték a 75 éves Gyulai Pál utcai Református Gyülekezetet visszaemlékező beszédekkel, filmvetítéssel zenei és ének szolgálatokkal.