Veszprémi reformátusok böjti hétvégéje Balatonfüreden

Adminisztrátor, 2011-04-21 06:00:00

Az elmúlt hétvégén, 2011. április 9-11-én elcsendesedni, közösségre találni indult el a veszprémi újtemplomi gyülekezetből több mint ötven ember. Célunk az volt, hogy komolyan vegyük Jézus meghívását az Isten országába, húsvét ünnepére. A beszélgetések, imádságok, előadások arra hívtak, hogy lehet máshogy is élni, mint rohanva, gorombán, egymáson áttiporva.

Miután különböző korcsoportok érkeztek meg a Siloám Otthon tavaszi-fényes előadótermébe, a programok játékkal kezdődtek. Belső tulajdonságaikkal ismerkedtek a résztvevők, amikor a bárány és az oroszlán egy-egy jellemzője alapján saját magunknak is állást kellett foglalniuk, melyik „állati" tulajdonsághoz van több közük. A szombat délelőtti téma „ Versengés vagy isteni győzelem" volt, amelyet személyes hangvételű csoportbeszélgetés követett. Nagy kérdés, hogy tudunk-e önmagunk felett győzni, vagy mindig csak a másikon. Amikor munkánkat végezzük, tudjuk-e szolgálatnak tekinteni? Tudjuk-e az átszegzett Krisztust győztesnek látni, aki a mi győzelmeink záloga is?

***

A csoportok egy-egy bibliai szereplő példáján keresztül arról beszélgetek, hogy hogyan léphetünk be a szeretet erőterébe és hogyan hívhatunk be másokat is.

***

Kora délután Steinbach József püspök előadását hallgatta meg a csoport a hűség isteni ajándékáról. Az előadásban életünk három nagy területéről - a házastársi hűségről, a ránk bízott feladatokról és a gyülekezeti közösségről - hallottunk.

***

A délutáni séta és a vacsora után un. tehermentesítő áhítat következett. Lényegét Tolsztoj rövid imája adta: „Uram, olyan vagyok, mint egy kavics; add, hogy olyan legyek, mint egy kalács!". Milyen nagy szükségünk van arra, hogy ne vegyünk magunkra több terhet, mint amit Isten helyez ránk. A minden-szerzés nagy kísértésünk. Újra és újra le kell tennünk terheinket, szívünk keménységét, a félelmet, hogy valamit kihagyunk, elmulasztunk, az érzést: „kevesek" vagyunk. Kavics helyett kalácsot kaptak a részvevők.

A böjti hétvégét úrvacsorás istentisztelettel zártuk, majd a záró beszélgetés a szelídség erejéről szólt, melyet Csoszánszky Gabriella, gyermekpszichológus vezetett. Az előadás és beszélgetés megerősített abban, hogy milyen nagy szükség van bátor szelíd emberekre.

***

Elhangzott a kérdés: Mit jelent a szelídség a gyakorlatban?

Nem erőszakkal akarom megváltoztatni a világot, a környezetemet.
Jézus nem erőszakkal akarta megváltoztatni életünket, hanem szeretetével!

Szelídség = "fegyelmezett szeretet" - tehát nem uralkodó szeretet. Ez mindig hatásosabb - az erőszak lázadást szül, a szelídség pedig összetöri a kemény szíveket.

A szelíd ember tudja, hogy az igazi növekedéshez táplálásra és nem erőltetésre van szükség. Öltsük fel magunkra a szelídséget, mert a mi kemény világunkban a szelídség élő emlékeztetője Isten jelenlétének. Nem az a fontos, hogy mi magunk nyerjünk, hanem hogy önzetlenül győztessé tegyünk másokat. Egyik legnehezebb feladatunk az életben, másokat önzetlenül győztessé tenni, méghozzá, ha szükséges a magunk hátrányának árán is.