Női sózás - A Dunántúli Nőszövetség találkozója a 2012-es REND-en

Jakab-Köves Gyopárka, 2012-07-01 17:05:40

Aki kitartott a szombati nap eseményeinél, nem csalódott, ha a Nőszövetség programját választotta. A győri Bárka Band kitűnő zenei szolgálata már önmagában megadta az „alaphangot”, hiszen Wágner Tamás lelkipásztor a zenekar bemutatásakor elmondta, igyekeztek olyan énekeket válogatni, amelyek az ember és Isten, valamint az ember-ember közötti kapcsolatról mesélnek.

A szívemet átadom, ez a gyönyörű ének segítette a ráhangolódást, hogy P. Tóthné Szakács Zita, a Dunántúli Református Nőszövetség elnökének fohászkodása egyként visszhangozzon a résztvevőkben. P. Tóthné Szakács Zita áhítatában elmondta, milyen fontos arra is odafigyelnünk, hogy amikor a „ti vagytok a föld sója” jézusi tanítás elhangzott, a Megváltó nem a tömegnek intézte szavait, hanem azoknak, akikre rábízta az örömhír, a szabadítás üzenetét. „Ne becsüljük alá ezt a megbízatást!”, szólt aztán a hallgatósághoz.


A találkozó főelőadója Gilicze Andrásné, az Országos Nőszövetség titkára volt, aki nem könnyű feladat elé került, hiszen arról kellett beszélnie, hogyan is kerül ki a só a sótartóból. A sótartó ebben a képletes beszédben a gyülekezet. A kérdés először az, van-e só a sótartóban? Az átadott életű embereknek először növekedniük kell az ismeretben és a kegyelemben, ez pedig a tanítás által történik. Egyre inkább értékes „só ízű” emberek lesznek az ilyen tanítványok. Azonban csak ezután szabad kiküldeni őket. Fontos, hogy azok, akik újjászületetett emberek, szeretetteljes, megerősítő környezetben készüljenek fel a szolgálatra, mondta Gilicze Andrásné, aki azt is hozzátette, nem egyéni akcióhősök önmegvalósító helye a gyülekezet. Mindig azt kell szem előtt tartani, hogy Jézus Krisztus a legnagyobb. A jó szolgálat legfontosabb alapfeltétele, hogy az embernek csordultig legyen a szíve Istennel, „Nagyon-nagyon csordultig”. Gilicze Andrásné számtalan történettel, jó gyakorlati ötletekkel is illusztrálta szavait. Végezetül ismét az önvizsgálat jelentőségére hívta fel a figyelmet: „Ha ki akarunk menni a sótartóból, csak akkor menjünk ki, ha hívásunk van”.


A nőszövetségi találkozó második részében két dunántúli lelkésznővel, Móriczné Bátki Annával és Pálfi Zsuzsannával beszélgetett Jakab-Köves Gyopárka. A családmodellek válságáról, egyáltalán, női létünk számos konfliktusos helyzetéről volt szó. Valóban válságban van-e a család intézménye? Menyiben vagyunk felelősek mi, nők érte? Móriczné Bátki Anna szerint a család válsága már Ádámnál és Évánál elkezdődött, hiszen nem segítették egymást az Istenhez való viszonyukban, s már ekkor elfordultak Uruktól. Szó esett természetesen személyes momentumokról, hiszen Móriczné Bátki Anna kilencgyermekes édesanya, Pálfi Zsuzsanna viszont az egyedülállók életéről tudott hiteles beszámolót adni. Ő életének alakulását az Istentől kapott ajándékok elfogadásával jellemezte: „Fontos megérteni és megszeretni az elrendelt utat”, mondotta. Bár egy röpke háromnegyed óra nem lehetett elég arra, hogy a társadalmi válságjelenségeket kielemezze a beszélgetés három résztvevője, ugyanakkor válaszaik és életük különleges példa lehet. Lehet-e keresztyénségünket női mivoltunkon keresztül is közvetíteni?, szólt az utolsó kérdés, s ebben mindkét válaszadó tökéletesen egyetértett. Igenis, lehet, sőt „jó nőknek” kell lennünk, de nem a mai pejoratív értelmében értve mindezt. Ugyanakkor nem szabad polarizálni a női- és férfitársadalmat, nemcsak nők, emberek vagyunk, hangsúlyozta mindkét válaszadó. 



Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2024. March 29., Friday,
Auguszta napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 13308
Összesen 2009. június 2. óta : 39877878