A Kocsi Református Egyházközség Honlapja

VIRÁGVASÁRNAPI ÜZENET

2020-04-04 14:55:09 / Roboz Péter

Kedves Keresztyén Testvéreim!

 

Virágvasárnap van, Jézus Krisztus Jeruzsálemi bevonulására emlékezik a keresztyén világ, amellyel kezdetét veszi a nagyhét. Furcsa helyzetben talál ez bennünket az idei évben. Templomaink zárva vannak, s valljuk be az emberek többsége félelmek között éli a mindennapjait, mert egy láthatatlan, parányi ellenség ráébresztette a magát mindenhatónak képzelő önelégült embert törékenységére és múlandó porszem voltára. Urunk szenvedésének, megváltó halálának, és az üdvösséget felragyogtató feltámadásának eseményei és ünnepe éppen ezért most mindennél fontosabbak és aktuálisabbak a kiutat keresők számára.

 

Akár hívő vagy már, akár még előtte állsz, mert nem ismerted még meg az Élet Forrását és Végső Értelmét, most itt a lehetőség, hogy elcsendesedj, elgondolkodj, és újjá születhess! Isten, a mi mennyei Atyánk minden eszközt felhasznál erre. Ő a rosszból is tud jót kihozni, így hiszem, hogy ez a mostani áldatlannak tűnő állapot is áldottá lehet, és a javunkat szolgálhatja, ha elkezdünk végre felfelé nézni és figyelni! S bár rengeteg Igei üzenet található most az Interneten, lehet olvasni és hallgatni, volt olyan gyülekezeti tagunk, aki jelezte, szívesen venné, ha én is „közvetíteném, megosztanám” az általam megértett isteni üzeneteket a világhálón. E kedves kérésnek teszek most eleget. Fogadjuk szeretettel, és biztosítva a megfelelő körülményeket, kellő elcsendesedéssel és figyelemmel igyekezzünk befogadni Isten Igéjét, mert amikor imádkozol, menj be a belső szobádba…

Imádkozzunk!

Drága Urunk! Egymástól távol, Hozzád mégis egészen közel imádkozunk, dicsőítve és magasztalva Téged azért, hogy mindig, minden körülmények között ugyanaz vagy a számunkra: az örök Szeretet! Megvalljuk Neked, hiányzik nekünk a templom, s a gyülekezet közössége, s most, amikor Jézusnak a Jeruzsálemi templomba történő bevonulására emlékezünk, szomorúan vesszük tudomásul, hogy mi nem érkezhetünk meg a Te szent templomodba. Mégis hálás a szívünk azért, hogy Te mindenütt jelenvaló vagy, ezért Téged nem kell, hogy nélkülözzön az életünk. Megszólíthatunk egyénileg vagy családtagjaink körében, és Te is szólítgatsz, vezetsz, táplálsz, gondot viselsz, érezteted szeretetedet, és megáldasz bennünket. Eltöltesz bennünket Önmagaddal, és azzal a reménységgel, amely minden földi bizakodáshoz képest összehasonlíthatatlanul több. Kérünk, adj nekünk erőt e mostani Igén keresztül is, és majd a nagypéntek és a húsvét misztériumát megértve és befogadva még inkább, hogy igazán érezhessük, elhihessük, sőt rendíthetetlenül tudjuk: a Te jóságos kezedben vagyunk, és semmi és senki sem szakíthat el a Te szeretetedtől bennünket! Jöjj Szentlélek Isten, ajándékozz meg minket Önmagaddal, s mindazzal, amit lelkünk táplálására készítettél! Ámen!

 

Alapige:

Lukács evangéliuma 21,20-20 Amikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet ellenséges seregek kerítik be, akkor tudjátok meg, hogy elközelített annak pusztulása. Akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, és akik a városban vannak, menjenek ki onnan, akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be oda. Mert ezek a bosszúállás napjai, hogy beteljesedjék mindaz, ami meg van írva. Jaj azokban a napokban a terhes és a szoptatós anyáknak, mert nagy nyomorúság szakad a földre és harag erre a népre. Kardélre hányják és fogságba viszik őket mindenféle nép közé, és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje.

 

Igemagyarázat:

Amikor egy évvel ezelőtt a Bibliaolvasó Kalauzunk szerkesztői összeállították a napi igeszakaszokat, még nem sejthették, hogy 2020 virágvasárnapján milyen helyzetben talál bennünket ez az újszövetségi igeszakasz Lukács evangéliumából. Szerettem volna ma valami bíztatót írni mindazoknak, akik olvassák e sorokat, pl. Isten irántunk való örök hűségéről, végtelen szeretetéről, irgalmáról, de nem tehetem. Majd talán nagypénteken és húsvétkor. A mai Ige Isten ítéletét tárja elénk, így most erről kell írjak, bármennyire is ódzkodom ettől, de nem menekülhetek előle.

Pedig a virágvasárnap ünnep. Jézus királyként, ünnepelten, ujjongó tömeg előtt, mégis szamárháton, szerényen és alázatosan, s a közelgő drámai események teljes tudatában, a halál árnyékának rávetülése mellett bevonul Jeruzsálembe. Ünnepi pillanat, mert az evangéliumokban szinte egyedülálló módon végre megadják azt Jézus Krisztusnak, az emberré lett Istenek, ami megilleti Őt: a dicsőséget és a hódolatot! Legalábbis úgy tűnik egy szempillantásnyi időre, hogy az emberek végre látnak és értenek – nemcsak hisznek, hanem tényleg tudják, hogy kicsoda Jézus, és mit hoz, és mit kínál a számukra. Ám ez csak illúzió. Múló ábránd. Szalmaláng lelkesedés, és megtévesztő látszat.

Jézus pontosan tisztában van ezzel. Látja az emberek valódi gondolatait, indulatait, és vágyait, éppen ezért nem is részegíti meg egyetlen percre sem a tőlük kapott tiszavirág-életű elismerés és látszathatalom, hanem azonnal elkezd ítéletes szavakat mondani a templomról, a városról, a vallási vezetőkről, és végső soron az egész emberiségről.

Mai Igeszakaszunk konkrétan Jeruzsálem pusztulásáról, az ott élőket sújtó nyomorúságról, bosszúállásról szól, amely Jézus halálát és feltámadását követően néhány évtizeddel ténylegesen be is következett. A római birodalmi légiók rombolása után a pogányok ideje következett a „szent városra”, muszlimok uralma, sikertelen keresztes hadjáratok vérengzése, és a mai napig mementóként magasodó egyetlen töredéke az egykori templomnak: a siratófal, meg a mostanáig kettészakított békétlen város mind Jézus szavainak valóra válását hirdeti immáron 2 évezrede: ahol nem kell mindaz, amit Krisztus hozott, ott a pusztulás elkerülhetetlen!

Élet-halál kérdés ez: kell-e nekünk a Megváltó Úr uralma valójában? Nem szalmalángnyi ujjongás erejéig. Nem látszatünneplésekre. Nem virágvasárnapi röpke hódolatra csupán, hogy aztán „feszítsd meg”-et kiáltozzunk Őrá mi is pár nap múlva. Kell-e egészen, és igazán, hogy Ő legyen az Úr? Ő irányítson, Ő vezessen, s mi ne a saját fejünk után menve tegyünk tönkre mindent, kicsiben és nagyban, családban, vagy éppen a világgazdaságban.

Most olyan időket élünk, hogy talán többen imádkoznak ezekben a napokban, mint hetekkel ezelőtt, de még mindig nem elegen (vannak akik megelégszenek esti tapsolásokkal, pedig az nem valódi segítség, még ha szép gesztus is). Most talán többeknek jut eszükbe levenni a polcról a Bibliát, és Igét olvasni, de még mindig csak az emberek töredéke értette meg, hogy kihez kéne menekülni, és kitől kéne valódi segítséget várni és remélni. Most talán többekben van nyitottság, hogy önmaguk helyett végre abban a Jézus Krisztusban reménykedjenek, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön, de még mindig nem elegen. S vajon, ha majd véget ér ez az egész, mennyien dicsőítik érte Istent, és mennyivel leszünk többen egy-egy istentiszteleten?

Jeruzsálem nem ismerte fel meglátogatásának idejét, vagyis azt a pillanatot, amikor Krisztus az üdvösség ígéretét vitte el nekik. Márpedig akinek nem kell a kegyelem, arra látjuk: ítélet vár. Majd tanul abból. Vagy nem tanul abból sem, és akkor elpusztul.

A virágvasárnap és ez a mai igeszakaszunk egyaránt arra hív és ösztönöz most bennünket, hogy boruljunk le végre a mi Királyunk előtt, és lázadó szolgákból, legyünk végre engedelmes, hű alattvalói. A látszathódolásainkat pedig felejtsük már el végre. Az semmire se jó. Valódi szeretettel és hűséggel kell, hogy szeressük Őt teljes szívből, akkor nem veszünk el, hanem kegyelme megtart bennünket itt és az örökkévalóságban! Ámen!

 

Imádkozzunk!

Kegyelmes Istenünk! Magasztalunk azért, hogy nem az a Te elsődleges szándékod, hogy ránk pusztulást hozz, mert nem akarod a bűnös ember halálát, hanem azt szeretnéd, hogy a bűnös ember megtérjen útjáról és éljen. Megvalljuk ugyanakkor neked, hogy nem érdemelnénk mást, csakis a Te kemény ítéletedet, mert a 2 évezreddel ezelőtt élt, Jézus korabeli népességhez hasonlóan, vagy talán hozzájuk képest még inkább jellemző ránk, hogy mi sem engedünk teret a Király Krisztus uralmának e gonosz világban, kezdve a saját szívünkkel. Téríts magadhoz Urunk, és Hozzád térünk! Ragadj meg, és ne eressz szereteteddel! Változtasd meg gondolkodásunkat, életvitelünket, szeretteinkhez fűződő viszonyulásunkat, sőt minden emberhez, az idegenekhez, az ellenségeinkhez is. Szeretnénk végre a Te akaratod szerint valódi krisztuskövető életet élni, amelyben Királyunk uralma szemel láthatóan érvényesül! Oltalmazz bennünket, óvj és védj a betegségekkel szemben, adj bölcsességet felelős döntéshozóinknak, erőt és bátorságot orvosainknak, és kitartást minden dolgozó vagy éppenséggel másoktól elzárt embertársunknak ezekben a nehéz időkben! Szüntesd meg ezt a fertelmes kórságot a világunkban Urunk! Hisszük, előtted nincs lehetetlen! Te vagy a mi egyetlen reményünk! S köszönjük, hogy tudhatjuk, hogy nálad már készen van a megoldás, és javunkra válhat a nagy keserűség! Imádkozunk gyászoló testvéreinkért! Vigasztald és erősítsd őket! Légy az egyedül lévőkkel, magányosokkal! Te segítsd a családokat, iskolás gyermekeinket, hogy a mindennapok terheit el tudják hordozni, és Nálad mindannyian megnyugvást és békességet találhassunk! Hisszük, velünk vagy ígéreted szerint minden napon a világ végezetég! Tiéd a dicsőség, tisztelet és a hálaadás ezért Mindenható Urunk! Ámen!