A Kocsi Református Egyházközség Honlapja

NAGYPÉNTEKI ÜZENET

2020-04-10 07:59:46 / Roboz Péter

 

Kedves Keresztyén Testvéreim!

 

Nagypénteken Jézus Krisztus szenvedésére és kereszthalálára emlékezünk. Sokan úgy tartják, ez a legnagyobb református ünnep, amely vélekedés nyilván abból fakad, hogy Istennek irántunk való szeretetét kétségkívül ez ábrázolja ki leginkább, hogy mit vállalt és mit tett értünk Jézus Krisztus. Ha valaki Isten szeretetét szeretné látni, akkor legjobban teszi, ha a keresztre tekint, és a töviskoronás, átszögezett Királyra néz, így meglátja Isten szívét. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért – mondja Jézus. „De e kegyes fejedelem, meghalt ellenségiért” – teszi hozzá egyik szép énekeskönyvi énekünk.

 

Ma, amikor a világban sokféle értelmetlen szenvedés vesz körül bennünket, vegyük észre ezt a másokért – az egész emberiségért – vállalt, végtelen és felfoghatatlan szeretetet megjelenítő szenvedést, amely nekünk szabadítást hozott és kínál ma is!

 

Kívánom, hogy tudjunk elcsendesedni otthonainkban az Igére figyelve, a megváltás csodáját észrevéve akár egyénileg, akár családtagjaink körében. Húsvétkor pedig a feltámadás és az örök élet örömhírét is halljuk majd meg kellő nyitottsággal és befogadó szívvel. Az általam írt igemagyarázaton túl, számos lehetőséget kínál erre az idei ünnepeken a média. Ezek közül különösen is ajánlom a Kárpát-medencei magyar reformátusok közös úrvacsorás istentiszteletét vasárnap délelőtt 9 órától a Duna Televízióban. Amennyiben az úrvacsorai szent jegyeket (egy falat kenyeret és egy kevés bort) elkészítünk majd, lélekben eggyé lehetünk Krisztussal és egymással a templomainktól távol is! Áldott ünnepet és a Megváltó Krisztussal való találkozást kívánok! S kérek most mindenkit, csendesedjünk el, hogy Urunkkal közösségbe kerülhessünk!

Imádkozzunk!

 

Mennyei Édesatyánk a Jézus Krisztus által! Hálát adunk neked a Te felfoghatatlan szeretetedért, amellyel mindenekelőtt ráeszméltetsz bennünket arra, hogy mennyire kicsinyek, sőt semmik vagyunk. Egy apró, szemmel nem is látható vírus is pillanatok alatt véget vethet porszemnyi életünknek, sőt akár az egész istenített emberi civilizációnknak. Köszönjük Neked ezt a próbatételt, hátha ezáltal végre felnyílnak elvakult szemeink és beláthatjuk: szükségünk van Rád, s köszönjük, hogy nagypéntekhez érkezve felragyogtatod előttünk ugyanakkor azt is, hogy a Te szereteted kiutat készített nekünk ebből az egész útvesztőből, amelyet úgy nevezünk: földi élet, s amely a bűneinkkel, betegségeinkkel van tele, s végül a halálunkkal ér véget, és amelybe menthetetlenül belevesznénk, belepusztulnánk. Hálát adunk Neked, hogy nem kell így történnie, mert van kiút! Van szabadítás! Kérünk, hogy mutasd ezt meg nekünk! Tölts el bennünket bizalommal, hittel, reménységgel, hogy igazán értsük azt a gyönyörűséges üdvtervet, amellyel minden ember javát munkáltad, és elfogadjuk végre ajándékodat, amelyet nekünk készítettél! Szólíts meg Urunk! S segíts, hogy megrendüljön a mi öntelt lelkünk a Te halálos szeretetedet látva, amely bennünket ennyire akart, hogy mindent eltűrt, mindent elviselt, és soha el nem múlik! A Tieid vagyunk. Beszélj hozzánk! Ámen!

 

Olvasandó:

Ézsaiás 53,3-9 Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfija, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját. Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?! A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul.

 

Alapige:

Ézsaiás 53,5 Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.

 

Igemagyarázat:

Néhány éve megrendítő erejű film készült Jézus Krisztus földi életének utolsó óráiról Passió címmel. A film legelső képkockái előtt, ez a szentírási Ige volt olvasható Ézsaiás prófétától, amely Jézus életéhez képest több száz évvel korábban beszél arról a Valakiről, aki mások vétkeit nemcsak magára veszi, de kész érte szenvedést, sőt halált is vállalni. Akik helyett pedig mindezt elhordozza ez a Valaki, azok békességet és gyógyulást kapnak, mert nem őket sújtja az isteni ítélet.

Talán ritkán gondolkozunk el ilyesmin alapesetben, ám ezekben a rendkívüli időkben – vészterhes napokban, járványhelyzet idején – mégis gondoljuk végig most a következőt. Ha egy közeli hozzátartozód, akit nagyon szeretsz: pl. hitvesed, gyermeked, szüleid vagy önmagad között választanod kellene, kit választanál? Úgy értem: ki legyen beteg? Ki haljon meg?

Bocsánatot kérek az iszonyatosan hangzó kérdésért! Talán csak az orvosok és ápolók élik át ezt a kérdést most naponként, amikor munkába indulnak, és belépnek olyan kórtermekbe, ahol fertőzött betegeket kezelnek. Mert még ha be is tartanak minden óvintézkedést, gyakorlatilag folyamatosan az egészségüket és az életüket kockára teszik másokért. Teszik ezt hivatástudatból – s talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy embertársaik iránti szeretetből.

De most hadd kérdezzem azoktól is ilyen élesen, akik megtehetik ezekben a napokban, hogy vigyázzanak magukra és szeretteikre, és a négy fal közül ki se mozduljanak szinte: ha felajánlanák ezt a lehetőséget, és mégis muszáj volna választani, a családtagjaid közül kit választanál? Kinek ne jusson pl. lélegeztető gép? Vagy kimondanád: legyek inkább én?!

Amikor Isten, a mi mennyei Atyánk végignézett ezen az emberiségen, akkor Ő nem azt látta csupán, amit mi látunk sokszor: a milliónyi bűnt, gyötrelmet, a gonoszságot, irigységet, pénzimádatot, kifordult, elfajzott ostoba gondolkodást, gyűlöletet… S nem azt mondta: pusztuljanak ezek vagy azok, vagy akár az egész emberiség, mert nem érdemlik meg, hogy éljenek, hanem Ő elsősorban a gyermekeit látta maga előtt. Azokat, akik mind-mind az Övéi – akármilyenek is – de akiknek egytől-egyig Ő adott életet, sőt a Maga lelkéből adott beléjük. S ő nem akart választani közülük.

Nem akart bennünket elpusztítani. Egyikünket sem! Mi ezt tennénk sokszor egymással, de ő nem akart ítéletével sújtani. Inkább magára vállalta azt. Jézus Krisztus személyében eljött ide közénk, hogy Ő haljon meg és ne pedig mi. A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze.

Ilyen hatalmas az isteni szeretet irántunk, amelyet legteljesebben a golgotai keresztfára pillantva ismerhetünk fel, ha értjük azt igazán, hogy mi történt ott valójában. Van bűnbocsánat, van békesség, van gyógyulás a legfájóbb sebeinkből is. S ez mindnyájunk számára fel lett kínálva és megadatott.

Krisztus érted és helyetted tette ezt, hogy ne pusztulj bele a halálos állapotodba, amelybe sajnos beleszülettél, és amelyből nincs más kiút. Milyen jó lenne, ha létezne egy vakcina – egy varázsszer – amely a bűn fertőző erejének gátat szabna, és angyali természetűvé tenne bennünket, hogy Istennek kedvesek legyünk ismét. Nincs ilyen. Nem létezik. De van megoldás mégis, mert ilyen véres, és drága ára volt ennek, hogy maga az isteni Szeretet vette magára a kórt, mint egy Áldott Orvos, vagy még inkább, mint egy szerető mennyei Atya a gyermekeiért, és vállalta a halált miattunk, értünk és helyettünk. Ezért, aki ezt elfogadja, annak lesz élete. Gyógyult és szabad, üdvösséges élete! De aki nem kéri, az a halálában marad.

Nem is kérdezek mást végezetül, csak azt, amit Jézus az egyik olyan betegtől, aki átélte a szabadítását: Akarsz-e meggyógyulni? Mert a gyógyulás és az élet készen vár. Nagypéntek ezt hirdeti. Nem kellene betegen létezned, végül elpusztulnod, hanem csak elfogadni, amit kínál, és azt mondani: akarok meggyógyulni Uram!

Mert a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Ámen!

 

Imádkozzunk!

Áldunk Téged Krisztus, hogy Te magádra vállaltad a bűneink terhét, a halált és a kárhozatot. Elhordoztad a legnagyobb kínokat is, amelyek a testi fájdalmakon túl borzasztó lelki gyötrelmeket és pokoljárást jelenthettek a Számodra. Elképzelni sem tudjuk ezt Urunk, mint ahogyan azt sem tudjuk igazán felfogni, miképpen létezhet ekkora szeretet ezen a világon. Hálásan köszönjük Neked Urunk, hogy minden gyarlóságunk ellenére megtetted ezt értünk, és nem bűneinkre és méltatlan voltunkra tekintettél, hanem arra, hogy gyermekeid vagyunk, akik egytől-egyig fontosak a Számodra. Köszönjük, hogy meg akartál és folyamatosan meg akarsz menteni bennünket. Mindent megtettél, és mindent megteszel ma is értünk, hogy megismerjünk Téged, értsük akaratodat, felfogjuk kegyelmességedet, és kezdjünk el végre Téged imádni egy örökké tartó szeretetkapcsolatban, amelynek a halál sem vethet véget! Segíts, hogy ne vegyük semmibe hatalmas áldozatodat, hanem ahhoz méltóan éljünk engedelmes, hálás, Neked kedves életet, amelyben megmutatkozik, hogy nem vagyunk már tékozló fiak, hanem a Te családod részei lettünk. Vigyázz ránk kérünk ezekben a vészterhes napokban! Segíts, hogy hittel és reménnyel teljen meg a szívünk, mint akik igazán értik, hogy Nálad készen van a szabadítás, a gyógyulás, s az örök élet! Oltalmazz minket szeretteinkkel együtt! Gyógyítsd a betegeket! Adj erőt orvosoknak, ápolóknak! Bölcsességet és felelősséget a döntéshozóknak! Légy a magányosokkal, idősekkel, állásukért aggódókkal, félelemben élőkkel! A Te kezedbe helyezzük életünket, jövendőnket. Megváltó Krisztusunk végy körül szereteteddel ma, holnap, és minden napon a világ végezetéig! Ámen!