A Kocsi Református Egyházközség Honlapja

VASÁRNAPI ÜZENET - 11.22.

2020-11-21 12:34:00 / Roboz Péter

 

Keresztyén Testvéreim!

 

Hallatlan feszültség és békétlenség jellemzi az embervilágunkat. Akkor is igaz ez a megállapítás, ha most közvetlen közelünkben hála Istennek nincsenek fegyveres konfliktusok, és a közbiztonság is viszonylag jónak mondható Magyarországon, ám az emberek lelkében egyáltalán nincsen rend és békesség. Talán érezzük ezt önmagunkon is, mások megnyilvánulásain is a környezetünkben, és nagy dózisban kapjuk ezt média közvetítésével, ahogy egymásnak feszülnek embertársaink. Egyértelmű, hogy sajnos ez a vírus okozta bizonytalanság még tovább fokozza ezt. Az egész 2020-as esztendő másképpen alakult sokaknak, mint ahogyan eltervezték, és a jelenleg érvényben lévő megannyi korlátozó intézkedés miatt is lényegesen több türelemre, megértésre volna szükség. Kicsit lassítani kellene mindenféle értelemben és jobban kellene szeretnünk egymást ahhoz, hogy megértőbbek legyünk a másik emberrel, de ez persze nem megy varázsszóra. A mai Igénk ebben segít nekünk. Egyrészt megmutatja, hogy miként kellene viselkednie egy keresztyén embernek – különösen is két területet megjelölve most: az uralkodó hatalom, illetve más emberek, idegenek, hitetlenek – felé. Másrészt felfedi a titkát annak, hogy erre miként lehetünk képesek. Mert bár nem megy varázsszóra, sem saját céltudatos elhatározásunkból, de van valami, pontosabban Valaki, aki elérheti bennünk, hogy megváltozzunk, és helyesen viselkedjünk. Erre figyeljünk ma oda! Csendesedjünk el, és imádságos lelkülettel, és örömmel fogadjuk Urunk tanítását!

Imádkozzunk!

Drága Urunk! Kegyelmes Atyánk az Úr Jézus által! Hálás szívvel köszönjük meg Neked, hogy ismét egy vasárnaphoz érkezhettünk, mert a jóságod megőrzött bennünket az elmúlt napokban is, munkáinkat megáldottad, törékeny életünket megőrizted, és most lehetőséget adsz nekünk arra, hogy szent színed előtt elcsendesedve odafigyeljünk Rád, és kutassuk akaratodat. Bocsáss meg nekünk kérünk, hogy nagyon sokszor nincs meg bennünk az erre való készség! Megvalljuk, hogy az elmúlt napokban is annyira lehúzott bennünket e világ sodró lendületének örvénye, hogy nem figyeltünk kellőképpen oda Rád, s arra, hogy mit akarsz, hogy megtegyünk, kimondjunk, s mire törekedjünk. E világ zaja elnyomja a Te szelíd hangodat a lelkünkben Atyánk, és a saját problémáink eltakarják szemünk elől a Te erődet, szeretetedet és áldásaidat. Pedig ezek sokkal hatalmasabbak, mint e világ minden gondja együttvéve, és mégis: mi nem felfelé, hanem lefelé nézünk. Kérünk, irgalmazz nekünk Urunk, és segíts, hogy legalább most tudjuk, és akarjunk Rád tekinteni, és beszédedként fogadni az Igét, hogy ne csak szép mondatokként olvassuk ezeket, hanem valósággal az életünket átformáló erővé lehessen, amit Te itt és most üzensz nekünk! Kérünk Atyánk, szólj hozzánk, és segíts, hogy engedjünk Neked, és akaratod szerint élhessünk! Krisztusért kérünk, hallgass meg minket! Ámen!

 

Alapige:

Titusz levele 3,1-7 Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt. Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők. De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.

 

Igemagyarázat:

Ez a második írásos igemagyarázat, mióta templomaink ajtajai újra zárva vannak összhangban Magyarország Kormányának szigorító intézkedéseivel. Érdekes volt olvasni az interneten egy-két önjelölt megmondó ember (manapság a közösségi médiában mindenki az) reakcióját. Azonnal durva kifejezésekkel illették a döntéshozókat, és gúnyosan írtak az egyes szabályokról. Ám az ezt megelőző hetekben éppen azon háborogtak mások (vagy talán ugyanazok a „mindentudók”), hogy miért engedik már a politikusok a járvány ilyen mértékű elszabadulását, és mikor fognak már végre intézkedni. Egyszóval: semmi sem jó az állampolgárok többségének, és ennek egyre inkább hangot is adnak.

Természetesen nemcsak ezen a szinten jellemző ez, hanem sajnos az egész közéletet áthatja ez. Hihetetlen gyorsan indulatossá tudnak válni az emberek a különféle hivatalokban, üzletekben, iskolában, orvosi rendelőben, nem beszélve a közútjainkon jellemző közlekedési morálról. Mindenki a maga igazát fújja, a maga akaratát akarja érvényesíteni, és a másikban ellenfelet, vagy rosszabb esetben ellenséget lát, aki csak akadályozza, zavarja őt és gátolja céljainak elérésében.

A mai igeszakaszunk is olyanokhoz szól, akik ilyen módon gondolkodtak. Kréta szigetén ugyanis – ahova a Tituszhoz írt levelet küldte Pál – ilyen mentalitású emberek laktak akkoriban. Egyrészt rettenetesen gyűlölték a megszálló rómaiakat, akik nagyjából 100 évvel korábban hódították meg a szigetet, és tették birodalmuk provinciájává. Így aztán a világi hatalom ellen folyamatosan lázadtak, és semmi sem volt jó nekik, amit a hatóságok elrendeltek, vagy utasításba adtak. Másrészt hírhedt volt a sziget lakossága az egymáshoz való durvaságáról is. Maga Pál írja ezt ennek a levelének az 1. fejezetében: Valaki közülük, saját prófétájuk mondta: „A krétaiak megrögzött hazudozók, gonosz vadállatok, lusta, falánk népség.(1,12) Majd hozzáteszi az apostol: Ez a vélemény igaz. De a gyülekezet nem élhet így. Azok, akik megtértek, és Krisztus követőivé lettek a szigeten, elfogadva az Ő megváltását, és akik közé gyülekezetvezetőül odaküldte Tituszt az apostol, azoknak meg kell, változzon a magatartásuk, és merőben mássá kell, legyen az életük. S az első fejezetben taglalt helyes gyülekezeten belüli viselkedés-leírás után, s a második fejezetben összefoglalt családon belüli keresztyén életvitelt követően, a világhoz való helyes viszonyulásról is ír itt Pál.

Emlékeztesd őket arra – írja Titusznak – hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. Ez az államhatalom iránti elvárható viselkedés egy hívő ember részéről. Míg a többi emberrel így éljenek általánosságban: Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.

Ha valaki úgy él, úgy viselkedik, s olyanok a megnyilvánulásai, mint mindenki másnak körülötte, az nem igazi keresztyén ember – nem valódi hívő. Ha ugyanaz a békétlenség jellemzi a lelkét, ha ugyanazok a feszültségek uralják az elméjét, mint bárki másnak, s ha ugyanaz az indulat ragad át rá, mint ami azokat tüzeli, akik körülveszik őt a mindennapokban, akkor nincs valójában Megváltó Krisztusának uralma alatt az élete, és nyilvánvaló, hogy engedetlen lesz az államhatalommal szemben, és lázadni fog folytonosan, bárki legyen is fölé rendelve, és bármilyen intézkedéseket hozzon is. S a többi emberrel is szóbeli vagy akár tettlegességig fajuló konfliktusai is lesznek a mindennapokban, melyek a megértést és a szelídséget mindenestül nélkülözik.

Ám, ahogy a Krétaiaknak, úgy nekünk is úgy kell jelen lenni a világban, hogy ez az alázat, engedelmesség, csendes békességben élés lesz uralkodóvá bennünk és körülöttünk nem csak a gyülekezeti közösségben és a családban, hanem ebben a tágabb összefüggésben is: a hatalomhoz és a társadalomhoz való viszonyban egyaránt. Ez alól egy kivétel van, amikor a hatalom Isten akaratával ellentétes dolgokat cselekszik, és azokra akarna bennünket is rávenni, vagy rákényszeríteni, akkor az érvényes, amit egy másik helyen így olvasunk a Szentírásban, hogy Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint az embereknek. De ezt leszámítva, függetlenül attól, hogy ki uralkodik felettünk, és milyen az a közeg, amelyben élünk, nekünk a szelídségünket, alázatunkat, belső békénket, és engedelmes állampolgárságunkat kell megmutatni. Aki Krisztushoz tartozik, az nem viselkedhet másként.

Pál apostol azt is elmagyarázza, hogy miért? Miből fakad ez a keresztyén etika? Abból, hogy Krisztusban megjelent az Isten üdvözítő kegyelme, amely olyan óriási hatást gyakorolt ránk, hogy teljességgel megváltozott az életünk. Az Ő jósága, emberszeretete valósággal újjászült és megújított minket, és képessé tett arra, hogy egészen újfajta módon éljünk, gondolkodjunk és viselkedjünk ebben a világban. Valósággal megszelídített minket. S ezt szeretné látni a vademberek hírében álló krétaiakon is Pál – mert hiszi, hogy Krisztus által ők is újjá lehetnek – és ez lehet a mai, mindent átszövő békétlenség és zaklatottság egyetlen megoldása is.

S figyeljük meg: Pál nem csak általános értelemben beszél erről, hanem a saját példáját hozza, és beismeri, hogy őneki is erre a változásra volt szüksége, és végbe is ment ez rajta, megtapasztalta ennek jótékony hatását. Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők – írja. Valóban. Ismerjük az ő előéletét. Buzgó farizeusként valószínűleg gyűlölte a megszálló rómaiakat. Gyilkolta a keresztyéneket is, amíg Krisztus le nem lökte lováról a damaszkuszi úton, és az apostolává nem tette. Tele volt a szíve indulatokkal, békétlenséggel, engedetlenséggel, vadsággal. De aztán kijött ebből az esztelenségből, és megszelídült egy értelmes, üdvösséges életre.

Ha Isten üdvözítő kegyelmét felismerjük Krisztusban, és a hatása alá kerülünk, akkor bennünk is ilyen csodálatos változások mennek végbe. Mássá lesz az életünk, melyet nem csak a gyülekezetben és a családban követnek változások, hanem pl. a világi hatalomhoz, és az összes többi emberhez is másképp kezdünk el viszonyulni.

Áldjon meg minket a mi Urunk Istenünk, hogy ezt a csendesebb, alázatosabb, szelídebb – egyszóval krisztusibb – életet éljük, ezzel is megmutatva mindenkinek, hogy Kihez tartozunk és mit tett velünk az Ő megváltásának üdvözítő ereje! Ámen!

 

Imádkozzunk!

Örökkévaló Istenünk! Köszönjük, hogy tanítasz bennünket a Te Igéden keresztül, és egyértelművé teszed, hogyan kellene élnünk ebben a világban, s mi méltó a Te gyermekeidhez. Borzasztó látni, hogy mivé tette ezt csodálatosan szép teremtett világot a bűn, és micsoda békétlenség, szeretetlenség, gyűlölködés hatja át a közéletet és emberi kapcsolatainkat. Bocsáss meg nekünk, hogy mi is bekapcsolódunk ebbe a többség mintájára, és naponként mondjuk mi is a magunkét másokra, megszólunk másokat, viszálykodunk, engedetlenek vagyunk, és húzódozunk attól, hogy a felsőbbségnek és hatalmat gyakorló szerveknek alávessük magunkat. Köszönjük ugyanakkor, hogy Te nem csak ráirányítod a figyelmünket a helyes magatartásra, hanem Te magad vagy, aki képesé és késszé is teszel arra, hogy megváltozzunk. Hálát adunk Neked, hogy megváltottál, és ezzel megújítottál, egészen újjá tettél bennünket. Add nekünk minden nap ezt a csendes, alázatos, engedelmes életet, amely a Te Egyszülöttedet, az Úr Jézust is jellemezte, s amely által mi is Őhozzá leszünk egyre jobban hasonlókká. Segíts, hogy észrevegyük minden vadságunkat, és bennünk lévő, vagy belőlünk kitörő békétlenséget, és elszégyelljük magunkat ezek miatt, megbánjuk és elhagyjuk ezeket, s Krisztusra tekintsünk, hogy az Ő békessége áradhasson ezek helyett az életünkbe! Kérünk, oltalmazz bennünket Urunk! Gyógyítsd betegeinket! Vigasztald Gyászoló Testvéreinket! Adj erőt az egészségügyben dolgozóknak feladataik elvégzéséhez, és mindenkinek, akire ezekben a napokban nagy teher hárul! Imádkozunk a hatóságokért, felelős vezetőinkért, nem csak alárendelve magunkat nekik, hanem könyörögve is értük, hogy a Te akaratodat cselekedjék mindenben, és Tőled jövő bölcsességgel hozzanak Téged dicsőítő döntéseket!S add, hogy minél többen megtapasztalhassák üdvözítő szeretetedet, amellyel megújul, és csendessé, szelíddé, azaz krisztusivá lesz az életük! Ámen!