Mezőföldi Református Egyházmegye

Rendhagyó '56-os ünnepség Enyingen

2012-10-27 21:26:07 / Polgár Tibor

A református gyülekezet kezdeményezésére, ökumenikus összefogással rendkívüli esemény tette emlékezetessé az idei október 23-ai megemlékezést Enyingen. Az országban egyedülálló módon egy dán hősre, Povl Bang-Jensenre emlékeztek a város lakói, aki az '56-os eseményekben döntő szerepet játszott.

 

ENSZ diplomataként több, mint száz emigráns forradalmárt hallgatott ki. Tanúvallomásaikat a felülről jövő (ENSZ) nyomás ellenére sem adta át feletteseinek, mert meggyőződése volt, hogy a dokumentumok a KGB-hez kerülnének. Válaszul az akkori főtitkár, a későbbi Nobel-díjas Dag Hammarskjöld közbenjárására megalázó körülmények között rúgták ki az ENSZ-ből. Bang-Jensen '59-ben tisztázatlan körülmények között halt meg.

 

Az FBI-t Washingtonból utasították arra, hogy ne kezdjen nyomozásba, a new yorki rendőrség pedig sietve állapította meg az öngyilkosság tényét, majd a holttestet elhamvasztva hazaküldték Dániába. A haláleset mögött a korabeli közvélemény a KGB-t sejtette, és a sok gyanús körülmény is ezt támasztja alá, de a mai napig nem került elő hitelt érdemlő bizonyíték.

 

2012. október 23-ig nem volt sehol a világon köztéri emlékműve, Magyarországon alig ismerik nevét.

 

Enyingen a három helyi gyülekezet (római katolikus, református, evangélikus) a forradalom 56. évfordulóján emlékkövet emelt a hős dán tiszteletére. Az emlékkövet Lédig Gyula református presbiter, az emléklapot Kató Balázs, a Tinódi Lantos Sebestyén Református Iskola római katolikus pedagógusa adományozta.

 

A gyülekezetek meghívását Dánia magyarországi nagykövete, Tom Nørring, Dr. Nagy András drámaíró, történész (A Bang-Jensen ügy - 1956 nyugati ellENSZélben című könyv szerzője) és Jens Clausen magyarországi dán tuba művész is elfogadta.

 

Az ünnepség az enyingi polgármester, Pődör Gyula köszöntőjével kezdődött, majd az enyingi református általános és művészeti iskola diákjai a színpadon mutatták be Bang-Jensen tragikus történetét. A színdarabot Selmeci Márta magyar és drámatanár, és Králl Bernarda álmodták meg Dr. Nagy András könyve alapján. A zenei aláfestés Bálint Győző zenetanárt dicséri. A vetített részeket (pl. Eisenhower elnök híres doktrínája - ha egy nép fellázad a kommunizmus ellen, akkor azt Amerikának segítenie kell szabadságharcában) Szabó Szilárd igazgató-történelemtanár készítette. Elmondásuk szerint az igazi kihívást az jelentette, hogy a drámai feszültség eléréséhez nagyon sok történelmi adatot kellett megjeleníteni. Történelmi háttér nélkül a történet feszültsége nem jutott volna el a nézőkhöz. De a vastaps és az előadás utáni döbbent csend azt bizonyította, az alkotók a gyerekekkel, és minden résztvevővel együtt jó munkát végeztek.

 

A művelődési házban a kecskeméti Dán Kulturális Intézet jóvoltából korabeli újságcikkek és fényképek idézték fel a tragédiával végződő küzdelmet.

 

Tom Nørring dán nagykövet beszédében kiemelte, hogy „Bang-Jensen tette a legtöbbet azért, hogy fény derüljön az igazságra: mi történt akkoriban Magyarországon - és mi történt ugyanakkor az ENSZ-ben. Minden alkut elutasítva tett tanúbizonyságot ugyanarról a bátorságról és idealizmusról, mint amiről a magyar szabadságharcosok."

 

Hozzátette, hogy „Povl Bang-Jensen a határozott meggyőződés és az eszmék embere volt - akkor is, amikor „szélmalomharcot" kellett vívnia, s ebbe beletartozott az utasítások megtagadása is legfőbb felettesétől, az ENSZ főtitkárától. Úgy döntött, kiáll meggyőződése mellett - nem törődve azzal, hogy milyen árat kell ezért fizetnie. Az életével fizetett - néhány évvel később, 1959-ben Bang-Jensent holtan találták egy New York-i parkban, revolverrel átlőtt fejjel. Így tehát a legmagasabb árat fizette, amit csak fizetni lehet azért, hogy valaki hű maradjon meggyőződéséhez."

 

Dr. Nagy András történész, drámaíró beszédét Povl Bang-Jensen egyik gyermekének, Lisének az enyingiekhez írt levelével kezdte. Lise Bang-Jensen felidézte, hogyan vette kézbe hétévesen az egyik new yorki lapot, és mit érzett akkor, amikor meglátta a pesti utcán robogó szovjet tank fényképét. Sok képet látott már utcákon robogó tankokról - édesapja mutatta őket, hogyan foglalták el a németek Koppenhágát. Hasonló szorongás fogta el, amikor az októberi újságcikkeket látta.

 

Lise Bang-Jensen az enyingi fiatalokhoz szólva kiemelte, hogy „A legjobb módja annak, hogy hőseinkre emlékezünk, ha kiemeljük őket a történelemkönyvekből és szívünkben hordozzuk őket. Hőseink bátorságára emlékezve kaphatunk csak erőt ahhoz, hogy az igazságtalanság ellen felemeljük a szavunkat."

 

A megemlékezés ökumenikus istentisztelettel zárult a vendégek részvételével. Az igehirdetés alapigéje Jézus bíztatása volt: „...megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket." (János 8,32). Bang-Jensen az általa megismert igazság (a szovjet és a kádári megtorlás rémtettei) érdekében még az életét is hajlandó volt feláldozni. Nekünk ma nem kell az életünket feláldozni, de a hétköznapi helyzetekben való igazságkeresés és főképpen saját életünk igazságaival való szembesülés fontos feladatunk. Kell legyen elég bátorságunk saját igazságtalanságaink feltárására.

 

Ehhez ad erőt Krisztus. Az ő igazsága, azaz megváltó halála és feltámadása kiemeli őt a mártírok és hősi halottak közül. Amíg történelmünk hőseivel eszmei közösségben, addig Krisztussal személyes kapcsolatban maradva élhetünk szabadon.

 

Dr. Nagy András beszédét így zárta: „Amikor 1959. november 26-án Bang-Jensen holttestét megtalálták a new yorki Alley Pond parkban, arccal a föld felé fordítva, úgy nézett ki, mint egy '56-os magyar szabadságharcos.

 

Povl Bang-Jensen az volt."

 

 

Iván Géza

 

 

Fotók:

 

1. Tom Noerring dán király nagykövet (b) és Pődör Gyula enyingi polgármester leleplezik az emlékkövet

 
2. Tom Noerring dán király nagykövet és Dr. Nagy András történész-drámaíró Bang-Jensen életének legnagyobb kutatója
 

3. Purger Mercédesz a Tinódi igazgatóhelyettese és Szabó Szilárd igazgató az iskola koszorújával
 

4. Sziládi Béla (j) enyingi főgondnok és Iván Géza lelkész
 

5. A virágot a gyülekezeti ifisek ültették, a dán és magyar zászlókat a Kálvin Kuckóban készítették Katóné Szántó Márta tanárnő vezetésével

 

6. "...az igazság megszabadít titeket." - a világ első köztéri emlékműve egy elfeledett dán '56-os emlékére

Galéria

1.jpg 2.jpg 3.jpg 4.jpg 5.jpg 6.jpg