Gályarab emléktúra

2017-09-17 20:01:13 / Barta Zsolt

Gályarab emléktúra, 2017. szeptember 16. Császár-Szend-Kocs

Borúra derű

Borús napra ébredtünk. Ám ez pár embert nem tántorított el attól, hogy részt vegyenek egy teljesítménytúrán , amit a gályarab lelkészek tiszteletére rendeztek a Reformáció 500 jegyében.

Rédéről négyen indultunk el a nagy útra, amit gyalogolva tettünk meg. (16 km)

Császárról még csepergő esőben vágtunk neki a kilométereknek, de imádságunknak hála, elállt. Utunk végére melegünk is lett, annyira kisütött a nap.

A regisztrációt követően indultunk el a kijelölt útvonalon térképpel a kezünkben, reménnyel a szívünkben. S bár az elsők közt indultunk, néhányan lehagytak bennünket, de az útról le nem térve értünk be Szendre mi is.

Kis pihenő, felfrissülés után, amit a gyülekezeti házban kaptunk, benéztünk a templomba is. Megemlékeztünk Szomódi János szendi református lelkipásztorról és Szilvási István császári református lelkipásztorról.

Az éjszakai és a reggeli eső néhol megnehezítette utunkat, de kedvünket nem szegte: mosolyogva, magunkban imádkozva értünk be Kocsra.

A fáradt vándorokat terített asztallal fogadták, nagy örömünkre. Miután kifújtuk magunkat itt is benéztünk a templomba. Kocsi Csergő Bálintról, a pápai református tanárról emlékeztünk meg. A bejárat mellett elhelyezett gyülekezet történeti kiállítást is megtekintettük. Kicsit fáradtan, de hittel a szívünkben indultunk haza és boldogok voltunk, hogy megemlékezhettünk a gályarabokról.

Vidi Attiláné

Örülök, hogy végigcsináltam ezt a túrát. Én voltam a legidősebb résztvevő, 79 is elmúltam. Nagy öröm volt megtapasztalni az emberek szeretetét.

Horváth Ferencné

Én is örülök, hogy eljöttem és végig gyalogoltam a 16 km-t. Így is átélhettük, hogy milyen lehetett a gályaraboknak.

Jordán Józsefné

Kicsinyhitű voltam. Reggel telefonhívásra ébredtem. Az egyik asszonytestvérünk lemondta a túrát. Kinéztem, az eső esett. Állítólag egész éjszaka. Azt hittem, hogy senki sem fog eljönni és a szervezők is lemondják a túrát. Amikor az indulás tervezett idejében kinéztem a ház elé, mégis ott álltak hárman. Hát akkor mégis megyünk!

Mi értünk oda elsőként. Mint kiderült egy órával hamarabb érkeztünk a regisztráció kezdeténél. Juhász Róbert császári lelkipásztor és felesége kedvesen fogadott minket és pogácsával marasztalt minket. Ahogy szállingóztak az emberek, a regisztráció is megtörtént és szitáló esőben elindultunk.

Amint kiértünk Császárról megpillantottunk a dombon egy templomot. Közelinek látszott. Közel is volt, csak nem ez volt az a templom, ami első állomásunk volt.

Szenden mosolygós fiatalok bepecsételtek a túrakönyvünkbe, majd egy önkéntes tűzoltó készített fényképet rólunk.

Az út második szakasza talán nehezebb volt, mint az első. Nem csak azért, mert a pihenő után nem volt könnyű elindulni, hanem azért is, mert az agyagos szakaszoknál igen ragacsos és csúszós volt az út. Mégsem tűnt lehetetlennek teljesíteni a távot. Útközben arról beszélgettünk, hogy milyen nehéz is lehetett a gályaraboknak. Minket nem hajtanak katonák, nem ostoroznak, ha megéhezünk, elővehetünk egy szendvicset, vagy a kulacsból olthatjuk szomjunkat. Persze az úti célunk is más. Tudjuk, hogy otthon kipihenhetjük fáradalmainkat.

Ragyogó napsütésben értünk Kocsra. Nagyon jól esett a zsíros kenyér és zöldség, amivel vártak minket.

Akaratunk, hitünk is erősödött, nem csak a testünk! Örülök, hogy nem hátráltunk meg! Örülök, hogy nem voltunk egyedül!

Barta Lívia

Galéria

Gályarab emléktúra

2017-09-17 20:01:13 / Barta Zsolt

2024. April 25., Thursday

Kerületi hírek

Kerületi programajánló

Eseménynaptár