A Rédei Református Egyházközség Honlapja

Asszonykonferencia 2018. március 3.

2018-03-11 20:46:49 / Barta Zsolt

Vezetve-vezetni

 

 

Beszámolók a Tatai Egyhámegye Asszonykonferenciájáról

(Ete, 2018. március 3.)

 

 

 

Vidi Attiláné:

Vezetve- vezetni.

Ez volt az etei asszonykonferencia mottója, amire március 3-ára meghívást kaptunk. Rédéről is meghallottuk ezt a hívást és a tiszteletes asszonnyal hárman részt is vettünk rajta. Gyülekezetünket képviselte továbbá Bátky Miklós ny. esperes úr is.

Énekléssel hívogatták a híveket a hideg időben az előmelegített templomba.

Bátki Dávid Géza helyi lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket.

A nyitó áhítatot Máté László esperes úr a Máté 19, 16-30 alapján tartotta. Mindent megtettem - érezte a gazdag ifjú-, mégis valami hiányzik. Ezt az ürességet egyedül az Isten képes betölteni a szívünkben.

Ezt követően a helyi lelkipásztor bemutatta az etei gyülekezetet, amely színtiszta református, majd ismertette a konferencia programját.

Elsőként Auerné Böröczky Erzsébetet hallgattuk meg az intézményvezetés kihívásai, örömei, hitbeli útjai címmel. Beszélt életútjáról, a próbákról, amikkel meg kell küzdeniük és az áldásokról is, amikben része lehetett. A kömlődi Kerényi Béla Református Diakóniai Intézmény élén áll vezetőként. Nappali foglalkoztatót és bentlakásos otthont működtetnek, valamint külső segítségnyújtással is foglalkoznak.

 

 

 

 

Beszámolóját színesítette az otthon lakóinak előadása. Énekléssel, verssel szolgáltak közöttünk.

 

A közös éneklést követően meglepetésben volt részünk. Veresné Petrőcz Mária betegség miatt sajnálatos módon nem tudott jelen lenni közöttünk, de a technika segítségével (hangfelvételről) mégis élvezhettük előadását. A kórusvezetés szolgálatáról, az éneklés megújulásáról beszélt. Az éneklés fontosságára, csodájára hívta fel a figyelmünket, mert azt örömünkben, bánatunkban elő tudjuk venni. Beszámolt karnagyvezetői tapasztalatairól, s az imádság fontosságáról is. Az 50 zsoltárt részletezte számunkra.

Ezt követően az AZÉ (Adj Zengő Éneket című) énekes füzetből énekelt az etei ifjúság lelkészük segítségével. Aki szívesen bekapcsolódott, velük énekelhetett.

Az utolsó előadó, Pásztor-Dudinszki Éva a gyülekezetvezetés szolgálatáról tartott előadást. A Takácsiban élő lelkésznő beszámolt életéről és a női mivoltából fakadó dilemmákról, hátratételekről. Még mindig nehezen fogadják el, ha a gyülekezetet egy nő vezeti. Ezt ő is megtapasztalta, ebbe született bele Kárpátalján. Tanulmányai befejezése után kényelmes helyzete volt Pápán beosztott lelkészként, s nem is vágyott többre. Nem érezte, hogy alkalmas lenne vezetőnek, inkább csak munkatársnak. Ám rá kellett jönnie, hogy vezetést és elhívást kapott, s neki is vezetni, lelki segítségnyújtást kell végeznie a hívek között. Takácsiban újra kellett építenie önmagát, hogy vezetőként elfogadják. Mióta odakerült, férjhez ment, családja lett, most éppen gyesen van, így a szolgálatban segítséget kap. Végül az imádkozó gyülekezeti háttér fontosságára hívta fel a figyelmet.

Az alkalmat Bátki Dávid Géza zárta áldással, s szeretettel hívott bennünket ebben a hidegben egy kis meleg ebédre, szeretetvendégségre.

Köszönjük a tartalmas délelőttöt, a találkozásokat.

 

Hlavács Csabáné:

 

Szép és tartalmas délelőtt volt!

Auerné Böröczky Erzsébet igazgató asszony előadásából az maradt meg bennem, hogy annak ellenére, hogy első gyermekéről születése után kiderült, hogy értelmi fogyatékos, sok nehézség és kitartás árán, Isten segedelmével sikerült egy hasonló betegeket ápoló intézmény létrehozása és működtetése, amelynek ráadásul ő lett a vezetője. Előadása után megható volt az intézmény foglalkoztatottjainak műsora.

 

 

 

 

Veresné Petrőcz Máriával személyesen sajnos nem találkoztunk, de a hanganyagot jó volt meghallgatni, érdekes dolgokat tudtunk meg az énekekről,éneklésről és a kórus vezetésről.

Végül Pásztor-Dudinszki Éva előadása tetszett a legjobban! Érdeklődve figyeltem milyen örömmel, mosolyogva, vidáman mondta el, hogy hogyan került vezető lelkészként egy pici faluba. Pápáról, ahol felváltva, egymást beosztva, többen is szolgáltak és volt főnöke, fiatalon került ki egyedül, főnök nélkül Takácsiba. Most már családanyaként másképpen éli meg szolgálatait.

Szép volt az etei fiatalok éneklése is.

A záró ének számomra nagyon szívbemarkoló, mert 2002-ben egy családi eseményen hallottam először egy énekkar előadásában és azóta mindig megkönnyezem. Vezess Jézusunk, s véled indulunk...

Köszönöm, hogy ott lehettem!

 

Hlavács Csabáné

 

Galéria

DSC06414.JPG DSC06416.JPG DSC06417.JPG DSC06418.JPG DSC06419.JPG