Áhítat, 2020. március 30., Kaposvári Református Egyházközség

Ige: Lukács 20, 9-19

„És kidobták a szőlőből, majd megölték. Vajon mit tesz most már velük a szőlő ura?”(Lukács 20, 15)

A szőlőben dolgozó munkások nem értelmezték jól a már gyerekkorban megtanult tulajdonviszonyokat. Az enyém, tied és közös kifejezések erkölcsi tartalmát önmaguk számára nem tartották kötelezően betartandónak. De talán még nagyobb baj volt az, hogy nem vették azt sem figyelembe, hogy mindezen szavak milyen felelősségi tényezőt hordoznak magukban. Mert a tulajdonjog Isten teremtett rendjében nem a birtoklás vágyának a legmagasabb szintű beteljesedését jelenti, hanem sokkal inkább a teljes felelősség megélését. Innen szemlélve az isteni tulajdonviszonyokat nemcsak az egész teremtett világ tartozik az ember felelősségkörébe, hanem az kiterjed a saját és a közösségben megélt életére is.

A gonosz szőlőművesek példázata az egész Szentírás egyik leglesújtóbb története. Azért annyira nehéz és sötét, mert nem hordoz alternatívát az ember azonosítására, csupán csak azt a csoportot, akik nem becsülik meg a lehetőséget, hogy a gazda rájuk bízta a kert gondozását és ettől jóval többet akarnak. Nem élik meg a bérbe kapott föld megmunkálásának és elszámolásának felelősségét, hanem a nagyobb vagyon szerzésében bízva, inkább birtokolni akarnak. Pedig a szőlőmunkások nem tulajdonosok. Ők nem birtokolnak. Ők csak kölcsönkapnak, hogy azzal felelősségteljesen éljenek. S ha bebizonyították rátermettségüket és elkötelezettségüket, akkor a gazda döntése nyomán nagyobb feladatot kapnak a munkából. De soha nem szűnik meg sem a felelősségük, sem az elszámolásuk a gazda felé.

A példázat két dologra döbbent rá bennünket. Az egyik az, hogy mi nem birtokolunk ezen a földön. Nem birtokoljuk a természetet, nem birtokoljuk az állatokat. Nem birtokoljuk egymást: szülő a gyereket, férj a feleséget, vagy éppenséggel fordítva mindkettőt. Nem birtokoljuk a járványt, nem birtokoljuk a betegséget. Nem birtokoljuk még a magunk idejét sem. Nem birtokolja egy ember sem a közösséget és a közösség sem egyetlen embert. Ezeket azért kaptuk, hogy bölcsen és felelőséggel éljünk velük, s a gazda majd tudja, hogy mikor és miként kell beszámolni tevékenységünkről. A másik dolog, amelyre rádöbbent a példázat az az, hogy tehetnek bármit a munkások, történhet a szőlőskertben bármi, de azért a szőlősgazda mindig ura marad a szőlőnek. Bármi történjék, ő nem engedi a szőlőskertet, mert az az övé. Legyen ez mára a mi reménységünk, hogy bármi is történjék ezekben a napokban és hetekben, azért nem kell csüggednünk, mert Isten uralkodik. S ami az Istené, azt Ő nem engedi, hogy emberi rosszindulat, félelmek, betegség vagy békétlenség áldozatává essen. Ami az Istené, azt Isten óvni is fogja minden időben! Ámen

(Dr. Petró László)