Kaposvári Református Egyházközség Honlapja

2020.07.01.

2020-07-01 09:24:41 /

Július 1.


„Ekkor Mózes az Úrhoz fordult, és ezt mondta: Uram, miért engeded, hogy rosszul bánjanak ezzel a néppel?” (2Mózes 5, 22)

 

Időnként meg kell élni a csalódottságot is, ahhoz, hogy az ember igazán körbe tudjon tekinteni. Mózes csalódottsága is érthető volt, hiszen a fáraó nemhogy elengedte volna őket, hogy pusztában áldozzanak Istennek, hanem még inkább szigorította a munkának a feltételeit, hogy eszükbe se jusson az Úrhoz fordulni. Pedig Mózes nagy tervekkel érkezett. Isten megszólította az égő csipkebokornál, elküldte a néphez, hogy mintegy szabadító menjen a fáraóhoz és vezesse ki a fogságból a népet. Isten akarta mindezt, nem pedig Mózes, s most mégis azt látja Mózes, hogy nem jó irányba haladnak a dolgok. Pedig emberileg nézve joggal gondolhatta volna Mózes azt, hogy ha Isten elhívja, akkor minden bizonnyal a körülményeket is megteremti majd. De szemmel láthatóan nem ez történik. Éppen ebben van a történet legnagyobb tanulsága. Isten amikor elhív, amikor nem az akadályokat szünteti meg, hanem erőt és jelenlétét adja azok leküzdéséhez.

Ez az, amit annyiszor eltévesztünk mi is a magunk életében. Amikor elfogadjuk az Istentől rendelt feladatot, akkor mi is azt gondoljuk, hogy mint a győzelmes hadvezér vonulunk be. Sokszor már az is ezt az érzést kelti, ha a jó ügyet vesszük szárnyaink alá és azt gondoljuk, ha a jóért harcolunk, akkor természetes, hogy nem fogunk akadályokba ütközni. S amikor egymás után jönnek a nehézségek, akkor pedig a csalódottság érzése akár a küzdelem feladásáig is képes elvezetni bennünket. Olyankor egészen közelinek érezzük a mózesi imádságot: „Uram, miért engeded…?”

Mózes útjának a csalódottság nagyon is eltervezett része volt. Természetesen ő nem számolt vele, Isten azonban jól tudta, hogy akkor fogják Őt igazán szabadítóként megismerni, ha nem elvesz népe elől minden akadályt, hanem megtanítja nekik, hogy mindenen keresztül tudja vinni őket. Csalódottság? Vajon, hogyan kell ezt az érzést fogadnunk, amikor legközelebb találkozunk majd vele? Természetesen nagyon rossz érzés átélni a csalódottságot. Az ember nem számít rá, de egyszeriben tehetetlenné válik. De éppen ezt jelenti a hit! Ott, ahol másokat a csalódottság, a tehetetlenség legyőz, az Isten gyermekei ott lehetnek a legerősebbek, mert olyan hatalmas Uruk van, aki átvezeti őket minden akadályon! Ne feledd, hogy Isten nem a nehézségek eltűnését ígérte neked, hanem a minden körülmények között való jelenlétét, amely, ha hiszed, akkor át fog vezetni minden akadályon! Ámen.

(Dr. Petró László)