Kaposvári Református Egyházközség Honlapja

2020.07.02.

2020-07-02 09:02:29 /

Július 2.

 

„Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában?” (Máté 18, 4)

 

Az előző, 17. fejezetben a hatalom kérdése kerül középpontba, a templomadó dilemmája kapcsán. Úgy tűnik, a Mester tanítványait is foglalkoztatja ez a téma, mivel a 18. fejezet azzal indít, hogy ugyanabban az órában odamennek a Mesterhez a tanítványok, és a nagyságról, hatalomról kérdezik Őt: mégis, ki a nagyobb? Azt gondolnánk, Jézus itt valami hatalmas dologra fogja irányítani a tanítványok látását és szívét, és ez így is lesz, ám másképp, mint azt várnánk. Odahív az Úr egy kisgyermeket, a tanítványok közé állítja, és azt mondja: ilyen megalázottnak, kevésnek és kicsinynek kell lennünk, hogy legnagyobbak lehessünk a mennyei Országban. A tanítványok egészen mást vártak, talán neveket, titulusokat, de hogy épp egy kisgyermek legyen a mérce, ezt aligha feltételezték.

Az Isten előtti alázat és kicsinység az igazi nagyság a hit mércéjén. Lehet ezt ragozni, lehet a krisztusi szavakat bármely irányból értelmezni, a lényeg ugyanaz: kicsinnyé kell lennünk, hogy igazán naggyá lehessünk. Nagyon tetszik az angol fordítás, amelyben azt olvassuk, hogy egy kisgyermek „alacsony pozícióját” kell felvennünk. Ez nem csupán fizikai kicsinységet, testi „meghajlást”, alul maradni tudást jelent, hanem sokkal inkább lelki értelemben vett kicsinységet. Milyen eleven, aktív, néha már hiperaktív tud lenni egy kicsiny gyermek, Jézus mégis éppen őket állítja elénk mérceként. A bencés fordítás is beszédes: az alázatos “ott jelentéktelen“ jelzővel szerepel, ami megint csak nagy üzenet. Szinte megkérdezi tőlünk a Mester: képesek vagyunk-e jelentéktelenek, kicsinyek maradni Isten és emberek előtt? Amennyiben igen, úgy helyünk van Isten Országában. Kérdezhetjük persze: miben legyünk még olyanok, mint a kisgyermekek? A kicsinység, „alul maradni tudás” mellett talán két dolog a legfontosabb: a nyíltság és a ragaszkodás. Nyíltan, őszintén menni Isten és emberek felé, ragaszkodva mindahhoz, amit Istenben nyerhetünk naponként. Az a nagyobb, a legnagyobb Isten Országában, aki ilyen kicsiny, alázatos, nyílt, őszinte, ragaszkodó képes maradni, akárcsak egy kisgyermek.

A tanítványok egy másik alkalommal nem szívesen engedik oda Mesterük közelébe a gyermekeket. Akkor az Úr szintén figyelmezteti őket: „Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten Országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.” (Lukács 18,17.) Halljuk hát meg és vegyük komolyan a Mester szavát! Segítsen Isten Lelke gyermeki hittel fogadni a mennyei Országot és már e földi utunkat! Ámen.

(Magyarné Seres Gabriella)