Húsvétra készülve egy képzeletbeli lelki utazásra hívlak benneteket. Kísérjük végig Jézust földi életének utolsó napjaiban, kiemelve három eseményt és három Igét, amivel majd az ünnep vasárnapján megérkezhetünk az üres sírhoz és a feltámadás hírének igazi öröméhez.

Virágvasárnap: ünneplő tömeg élteti a Jeruzsálembe bevonuló Krisztust. Az emberek ruhájukat terítik a földre a szamárháton érkező Mester elé. Pálmafa ágakat lengetve boldogan integetnek és kiabálnak: „Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izráel Királya!" (Jn 12,13) Ez az egyetlen olyan alkalom, amikor Isten Fia engedi, hogy egy rövid időre királyként ünnepeljék. Nem sokszor életi Őt ilyen nyíltan egy nagy tömeg. Földi küldetése során Isten országát hirdette és bűnbocsánatot kínált. Amerre csak járt betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel, csodákat tett. Még a gonosz szellemek is engedelmeskedtek Neki. Az emberek most Őt csodálva beszélnek tetteiről, és szeretettel fogadják az előttük elvonuló Királyt. Ezek az öröm és az imádat pillanatai.

Az elköszönés: Jézus tizenkét tanítványával egy asztalnál ül és az ünnepi vacsorát fogyasztják. Utoljára vannak így együtt. A Mester veszi a bort, majd a kenyeret és meghagyja, hogy mit cselekedjenek az Ő emlékezetére. Félelem és szomorúság lesz úrrá mindenkin. Miközben Krisztus a halálára készül, elköszön azoktól az emberektől, akik a legközelebb álltak hozzá. Elmondja végső intelmeit és felkészíti őket arra küldetésre, amire évekkel ezelőtt kiválasztotta őket. Ők tizenketten sokat hallottak Isten országáról, az Atyáról és arról, hogy az Emberfiának miért kell szenvednie és meghalnia. Most mégis értetlenkednek. Egy tanítvány elmegy és elárulja a Mestert. Végül elhangzik az új, a legfontosabb parancs: „ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!"(Jn 13,34). Ezek a búcsú a pillanatai és elkezdődnek az utolsó órák.

A szenvedés: Az Isten Fia térden állva könyörög az Atyához egy kertben az éjszaka közepén. Vért verítékezve retteg a haláltól és esedezik, hogy ha lehetséges, elkerülhesse a szenvedést. De nincs más mód az emberiség megváltására, így ki kell innia a keserű kelyhet. Elfogják, és másnap már az a tömeg, ami pár nappal ezelőtt Istenként éltette és szerette, most megvetve Őt, hangosan kiabálva követeli a halálát. Tanítványai szétszélednek, Krisztus pedig némán tűri a kínzásokat, ütéseket és a gúnyolódó mondatokat. Majd kimondják Rá a halálos ítéletet és keserves fájdalmak között magára veszi a keresztet. Többször összeroskad a súly alatt, mire feljut a Golgota hegyére, ahol megfeszítik. Úgy érzi, még az Atya is elhagyta. Elhangzik földi küldetésének utolsó mondata: „Elvégeztetett." (Jn 19, 30). Mindezt önként vállalva, ártatlanul halt meg a legszörnyűbb módon, amit ember elszenvedhet. Ez az a pillanat, mikor úgy tűnik győzött a sötétség, és mindennek vége.

Isten Fia azért halt meg, hogy örök élete lehessen mindazoknak, aki hisznek Őbenne.
És a sírja harmadnapra már üres volt. Mert ő feltámadt és ÉL!

Áldott Húsvétot mindenkinek!
Moncsi