Isten válaszai egy várakozó ember kérdéseire
(részlet Linda Dillow: Elégítsd meg szomjas lelkemet! című könyvéből)

Elkeseredve, tehetetlenül, vágyakozva sírtam. Csöndesen, türelmesen, szeretettel válaszolt Isten. Könyörögtem és magyarázatot kértem helyzetemre.
És a Mester gyöngéden így szólt: „Gyermekem, várnod kell!"
„Várni? Azt mondod várni?" - szólt csalódott válaszom. „Uram! Válaszodra van szükségem, tudnom kell, miért! Megrövidült a karod? Vagy nem hallottál meg engem? Hit által könyörögtem, és hivatkoztam ígéretedre."

„Egész jövőm, és mindaz, ami körülvesz válaszodtól függ, és Te azt mondod nekem, hogy VÁRJAK? Szükségem van igenedre, egy „csak így tovább" jelre, vagy akár egy „nem" válaszra, amire visszaléphetek. És Uram, Te azt ígérted, hogy ha hiszünk, akkor csak kérnünk kell, és kapunk. És Uram, én már egy ideje kérek és most már csak sírni tudok: Belefáradtam a kérésbe! Válaszra van szükségem!"

Aztán csendben, gyöngéden megtanította nekem, amint Mesterem ismét válaszolt: „Várnod kell." Így besüppedtem székembe; legyőzve, csalódva, és panaszkodva Istennek: „Jó, akkor várok... de mire?"

Úgy tűnt, hogy mellém térdel, és az Ő szeme is könnyes, és szelíden azt mondta: „Adhatnék neked jelet. Megrázhatnám az egeket, és elsötétíthetném a napot. Feltámaszthatnám a halottat, és a hegyek futkoshatnának. Megadhatnék mindent, amit kérsz, és meg lennél elégedve. Megkapnád, amit akarsz - de NEM ISMERNÉL ENGEM. Nem ismernéd meg szeretetem mélységét minden élő iránt, nem ismernéd meg azt az erőt, amit a gyengének adok."

„Nem tanulnál meg keresztüllátni a csalódás fellegein, nem tanulnál meg bízni bennem akkor is, ha nem látsz; nem ismernéd meg annak örömét, hogy bennem megpihenhetsz, amikor sötétség és csönd vesz körül minden oldalról. Soha nem tapasztalnák meg a szeretetnek ezt a teljességét, ahogy az én Lelkem békessége galambként leszáll; annyit tudnál, hogy adok és üdvözítek... De soha nem ismernéd meg szívverésem mélységét."

„Nem látnád meg vigasztalásom fénysugarát, mely beárad a késő éjszakába. Azt a hitet, amit akkor adok, amikor látás nélkül jársz, a mélységet, melyet meglelsz, ha túllépsz kívánságaidon, mert végtelenségem azt nyújtja, ami neked elég. Soha nem ismernéd, ha fájdalmad gyorsan eltűnne, mit jelent, hogy „Elég neked az én kegyelmem". Igen, legnagyobb álmaid egy nap alatt teljesedhetnének, de nem tudod, milyen veszteség lenne, ha nem formálhatnálak át így téged!"

„Tehát légy csöndben gyermekem, és időben meglátod, hogy A LEGNAGYOBB AJÁNDÉK A VÁRAKOZÁSBAN AZ ÉN MEGISMERÉSEM. És bár válaszom időnként rettenetesen késni látszik, ennek ellenére legbölcsebb válaszom, hogy VÁRJ."